24488. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző készülék

- 3 — helyt a jelző «tilos»-ra áll be. Ha a jelzőkar «szabad»-ra sülyed, úgy a (16) elektromágnesen keresztülmenő áram (33)-nál megszakad azon czélból, hogy a telep áramhasználata kisebbedjék. A jelző maga a következőképen működik: Ha egy vonat a (31) vágánydarabon megy át, úgy (27)-nél zárja a (26) telep áramkörét. Ennek következtében a (13) és (16) elektromágnesek gerjesztetnek és utóbbi a (15) emeltyűt elereszti, a mely ennek folytán a (14) csapot nyitja és a gáznak a (4) hengerbe való omlósét lehetővé teszi, mi által a jelző «szabad»-ra sülyed. A (2) vonórúd emelkedésénél először is a (16) mágnesen keresztülmenő áram megszakad és a (17) horgony szabaddá válik. A (2) vonórúd további emelkedésénél a (15) emeltyű is emelődik és a (14) gázbevezetőcsapot elzárja, mire ezután a (15) emeltyű a (17) horgony végére támaszkodik. Ekkor a lengő (11) kilincs a (12) horgony fölött van és mivel egyidejűleg a kiömlőcsap is nyittatik, a (2) vonórúd a (10) borítóval együtt egy kissé lesülyedhet, úgy hogy a (11) kilincs a (12) horgonyra ráfekszik, a mely a (13) elektromágnes vonzása következtében a jelzőt a «szabad»állásban rögzíti. Ha a vonat a (32) vágányrészen megy keresztül, úgy a (26) telep áramköre (28)-nál megszakad, a (13) elektromágnes neutralizálódik és a (12) horgony szabaddá válik, úgy hogy a (11) kilincs elhaladhat előtte. Ennek következtében a jelző a vonat mögött ismét a «tilos» állásba emelkedik. A hengerben elég mennyiségű gáz marad, a mely a dugattyú visszamenetelénél annak mozgására fékezőleg hat. Ha a vonat a (32) vágánydarabot is elhagyja, úgy a jelzőáram ismét normális állapotába tér vissza. A 2. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a (36) vonórúd, a (37) dugattyú, a (38) munkahenger, a (39) nyomógáztartány a (40) szeleppel, a (41) nyomásszabályozó, a (43) csőtoldattal bíró (42) vezetékcső, a (44) és (45) vágányrészek a (46) és (47) elektromágnesekkel az ]. ábrán leírt hasonló részeknek felelnek meg. A (42) vezeték egy (48) szelepházba torkolik, a melynek tengelyében egy (49) rúd fekszik, a melyre az (50) és (51) szelep van erősítve. Az (50) szelep egy csatornát nyit és zár, a mely csatorna a (42) vezetéket a (38) hengerrel köti össze; az (51) szelep ellenben nyitja és zárja a gáznak a (38) hengerből való kiömlésére szolgáló nyílást. A (49) szeleprúd köré egy (52) csavarrúgó van helyezve, a mely a (49) rudat állandóan a (48) szelepházba tolja, úgy hogy a jelzőkészülék normál állásában, a mely a «tilos» állásának felel meg, a gázbevezetés el van zárva és az elvezető nyílás nyitva áll. Ha a (49) rúd a szelepházból kifelé húzatik, úgy a gázkivezető nyílás záródik é3 a hozzávezető nyílás nyitódik. A (49) rúd az (54) elektromágnes (53) horgonyával csuklósan van összekapcsolva és az (54) elektromágnes az (55) telep áramkörébe van iktatva. Ezen áramkörhöz tartozik továbbá az (56) és (57) árammegszakító, a melyek közül az első a normál állásban az áramkört szakítja meg, a második az áramkört zárja. Ezen árammegszakítókat a (44) és (45) vágányáramkörökbe iktatott (4-6) és (47) elektromágnesek szabályozzák. Az ezen kiviteli alak szerinti elrendezés a következőképen működik: Midőn a vonat a (44) vágányrészen van, úgj (56)-nál zárja az (55) telep áramkörét, az (54) elektromágnes gerjesztetik, tehát az (53) horgonyt a (49) szeleprúddal együtt maga felé vonzza, mi által a gázbevezető nyílás kinyílik, míg a kiömlő nyílás záródik. A gáz a (38) hengerbe lép, a dugattyút föltolja s a jelző «szabad»-ra áll be. A jelző addig marad ezen helyzetben, míg a vonat a (45) vágányrészre nem ér; ekkor ugyanis (57)-nél az áram megszakad, az (54) elektro • mágnes neutrálizálódik és így a gázkiömlőnyílás kinyílik és a gázbeömlőnyílás záródik. A jelző tehát azonnal a «tilos» állásba tér vissza. A 3. ábrán bemutatott vázlat három ilyen (58, 59 és 60) jelzőállomást mutat be fölszerelve, mely fölszerelések az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakok bármelyikének felelhetnek meg.