24488. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző készülék

— 2 — szolgáló készüléket képezik. Az (5) tartány, a mely a nagynyomású folyósított gázt tartalmazza, egy (6) szeleppel bír, a mely nyitva marad, mihelyt a tartány a (7) vezeték által a (4) hengerrel kapcsolatba hozatik. A (7) vezetékbe egy (8) nyomásszabályozó van beiktatva. A (9) csőtoldat (karmantyú) a (7) vezeték és a tartány között oldható kapcsolást létesít azon czélból, hogy a tartányt, ha üres, el lehesen távolítani. A rajzon bemutatott kiviteli alaknál a jelző normálállásban van, a mely a «tilos» állásnak felel meg; a dugattyú a munkahenger alsó végén pontosan a gázbevezetési hely fölött áll. A hengerre egy hengeralakú (10) borító van ráhelyezve, a mely a (2) vonórúddal szorosan van összekötve. A munkahengerbe való gázbevezetésnek szabályozása egy alkalmas szelep vagy csaprendszerrel történik, a mely a mellékelt rajzon látható kiviteli alaknál akként van elrendezve, hogy a vonat maga azt már nagy távolságról egy elektromos áramkör segélyével szabályozza. Az 1. ábrán bemutatott jelző elrendezésnél a jelzőt a «szabad» állásban egy kilincs által tartjuk meg, a hengerben lévő gáz pedig a jelzőkar siilyedésekor távozhatik el. A 2. ábrán az elrendezés olyan, hogy ha az expandáló gáz a jelzőt a «szabad»-ra állította, a gáz csak akkor távozhatik el, midőn a jelző ismét «tilos»-ra tért vissza. Itt a gáznyomás tehát arra használtatik, hogy a jelzőt lesülyedt helyzetében «szabad »-ra megtartsa. Ezen különbség következtében a szelepeknek és csapoknak, valamint a vezetékeknek egy másik elrendezése is szükséges, a mely alant le van írva. Az 1. ábrán a (10) borító nyakán egy rúgós (11) lengő peczek van alkalmazva, a melynek útjába a (13) elektromágnes (12) horgonyának egy nyúlványa akad, mihelyt a dugattyú a jelző lehúzása czéljából a hengerben fölfelé halad. Ekkor a (11) kilincs (ütköző) a (12) horgony nyúlványára támaszkodik, úgy hogy a jelző a «szabad» állásban marad, mert ugyanakkor az elektromágnes a (12) horgonyt magához vonzotta, úgy hogy a horgony el nem foroghat. A (4) hengerbe belépő gáz a dugattyúnak és az azzal összekötött (2) vonórúdnak emelkedését idézi elő és a dugattyú fölmenetele után, miután a (11) kilincs a (12) horgony nyúlványán túlhaladt, kilép a hengerből. A (7) vezeték a gáznak a hengerbe való bevezetése czéljából egy (14) csappal bír. Ezt a csapot egy ellensúllyal ellátott (15) emeltyű szabályozza, a melyet a (16) elektromágnesnek ellensúllyal bíró (17) horgonya tart rendes körülmények között vízszintes helyzetben. Ha a (16) elektromágnest gerjesztik, ugy az a (17) horgonyt magához húzza és ennek folytán az ellensúllyal bíró (15) kar lesülyedhet és a (14) csapot kinyitja. A (10) borítóra egy (19) kivágással bíró (18) kar van ráerősítve, a melynek kivágásában a (15) emeltyűnek (20) peczekje mozog. Ha a (2) vonórúd fölfelé halad, a (18) kar a (15) emeltyűt magával viszi a (17) horgony fölé és így a csapot csak akkor zárja, midőn a (17) horgonyt a (16) elektromágnes elereszti és így a (15) emeltyűnek ismét támaszul szolgál. A gáz részére szolgáló (21) kibocsájtó csapot szintén egy a (10) borítóra erősített (25) kar (24) kivágásába a (23) peczekkel benyúló (22) kar szabályozza. Ezen csap rendesen zárva van és minden alkalommal abban a pillanatban nyittatik a (25) kar által, midőn a (11) kilincs a (12) horgony nyúlványán túlhaladt. Ha a (2) vonórúd legalsó helyzetébe visszatér, akkor a (15) ellensúlyemeltyű nem mozog, de a (25) kar a (22) csapemeltyű sülyedését idézi elő és így a (21) csapot zárja. A (13) és (16) elektromágnesek egymásután vannak kapcsolva és pedig a megfelelő (29) és 30) mágnesek által mozgásba hozott (27) és (28) árammegszakítókkal együtt a (26) elektromos telep áramkörébe. Ezen (29) és (30) elektromágnesek a (31) és (32) vágányrészek sínáramkörébe vannak bekapcsolva. A (16) mágnesek áramkörében egy (33) megszakító van elhelyezve, a mely a (10) borítóra erősített (34) karral érintkezik, mi-