24393. lajstromszámú szabadalom • Újítás egy sinen járó vasúti kocsikon

tokban az oldalmozgást akadályozná. A (11) csúszó rész, alsó végén, a (15) csuklócsa­pot hordja, mely körül az elforoghat; ezen csap a (12) rúdnak (16) furatában függé­lyesen eltolható, úgy hogy ezen elrendezés folytán esetleges nivókülönbségek és kis sugarú kanyarulatok a vezető rúdra mi be­folyást sem gyakorolnak. Ezen csúszó részt főképen csak kisebb berendezéseknél alkal­mazzuk, melyeknél a vontatás állati erővel történik. Ha a vontatást elektromos áram fölhasz­nálásával akarjuk foganatosítani, előnyö­sen a 3. és 4. ábrában föltüntetett csúszó fejet alkalmazzuk. E csúszó rész két le­felé bővülő (17) csatornát képező pofából áll, melyeknek fölső részében a (13) go­lyók vagy a (14) hengerek vannak elren­dezve. A golyók vagy hengerek utánállí­tására a csúszó rész belsejében az előnyö­sen golyós csapággyá kiképezett (18) csa­varok vannak elrendezve, melyek a (19) rögzítő villák és a (20) rögzítő csavarok segélyével helyzetükben megtartatnak. Ily módon az elektromos üzem számára hatá­sos kontaktust létesíthetünk és a csúszó résznek súrlódását is szabályozhatjuk. A (11) csúszó résznek alsó vége a (15) csuk­lós csappá van kiképezve, mely a (12) rúdra csavarolt (22) hüvelyben függélyes irányban vezetődik, de megfordítva is el­rendezhető, tudniillik akként, hogy a hü­vely fönt és a csuklós csap alul legyen. A csúszó részek keresztfejalakúan is kiképez­hetők akként, hogy két csúszó rész egyesí­tése után egy kettős csúszó részt képezünk és azt egy hüvely segélyével a vezető rúd csavaranyjának be- és kicsavarolható csap­ján vízszintes és függélyes irányban mo­zoghatóan elrendezzük. Azonkívül a csúszó résznek egyik vagy mindkét pofája csukló körül forgathatóan is lehet elrendezve. A csuklós csapot meg­felelően meg is hosszabbíthatjuk és a ve­zető rudat cső alakjában is képezhetjük ki, mely esetben a vezető rudat a kocsi­kerettel kötjük össze, oly czélból, hogy a csúszó részt a vezetéksínről könnyen le­szerelhessük. Ezen berendezéseket kötélpályák számára is alkalmazhatjuk; ez esetben a kötelek­nek vezetéséről is kell gondoskodnunk ugyanoly (12) vezető rudak segélyével, mint a melyeknek segélyével a kocsikat vezetjük, a mi azon előnnyel jár, hogy a kötél kiméltetik és könnyen hozzáférhető. A vezető rudaknak a köteleken való meg­erősítése czéljából a rudak alsó vége va­lamely ismert szerkezetű kötélszorító van ellátva. A (12) rudak a (23) csuklók (1. á> körül lefektethetők oly czélból, hogy a , csíknak be- és kikapcsolását lehetővé t gyék. Igen nehéz terheknél és hosszú ko­csiknál czélszerű mindegyik homlokoldalon egy-egy vezető rudat alkalmazni. A 6—8. ábrákban látható elektromos üzemű kocsinál a (6) sín a (7) oszlopok (8) karján szigetelten van elrendezve és az áram a (11) csúszó részen, a (12) vezető rúdon át a kocsin elrendezett (24) elektro­motorhoz vezettetik, mely a (25 26) fogas-1 kerekek közvetítésével a futó sínen ha­ladó (27) hajtókerékre hat. A nagy sebesség, mellyel az ilyen kocsi­kat működtetnünk kell, oly biztonsági szer- • kezeteket tesz szükségessé, melyek a ki­siklást még keréktörés esetén is megaka­dályozzák. Ezt az által érjük el, hogy a kocsi két (30 31) alvázon van ágyazva, melyeknek mindegyike, mint a rajzban látható, két (32 33) futókerékkel van ellátva. A (30 31) alváz oly keretet képez, mely, miként a kétsínen járó kocsik kerete, (28), illető­leg (29) fölfekvési fölülete körül vízszin­tes síkban elforgatható. Az alvázkeret vé­géhez közel a kocsin a (36 37) tartók van­nak elrendezve, melyek a kereten átjár­nak és egy-egy szegmentalakú (38) golyós csapággyal vannak ellátva. Az alvázkere­tek a (39) ellencsapágyakkal vannak el- , látva, melyek normális állásnál a golyós csapágy fölött csekély mozgástérrel bír­nak. Ha most a kerekek egyike menet köz­ben eltörik, az alvázkeretnek a kocsi ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom