24393. lajstromszámú szabadalom • Újítás egy sinen járó vasúti kocsikon

tokban az oldalmozgást akadályozná. A (11) csúszó rész, alsó végén, a (15) csuklócsapot hordja, mely körül az elforoghat; ezen csap a (12) rúdnak (16) furatában függélyesen eltolható, úgy hogy ezen elrendezés folytán esetleges nivókülönbségek és kis sugarú kanyarulatok a vezető rúdra mi befolyást sem gyakorolnak. Ezen csúszó részt főképen csak kisebb berendezéseknél alkalmazzuk, melyeknél a vontatás állati erővel történik. Ha a vontatást elektromos áram fölhasználásával akarjuk foganatosítani, előnyösen a 3. és 4. ábrában föltüntetett csúszó fejet alkalmazzuk. E csúszó rész két lefelé bővülő (17) csatornát képező pofából áll, melyeknek fölső részében a (13) golyók vagy a (14) hengerek vannak elrendezve. A golyók vagy hengerek utánállítására a csúszó rész belsejében az előnyösen golyós csapággyá kiképezett (18) csavarok vannak elrendezve, melyek a (19) rögzítő villák és a (20) rögzítő csavarok segélyével helyzetükben megtartatnak. Ily módon az elektromos üzem számára hatásos kontaktust létesíthetünk és a csúszó résznek súrlódását is szabályozhatjuk. A (11) csúszó résznek alsó vége a (15) csuklós csappá van kiképezve, mely a (12) rúdra csavarolt (22) hüvelyben függélyes irányban vezetődik, de megfordítva is elrendezhető, tudniillik akként, hogy a hüvely fönt és a csuklós csap alul legyen. A csúszó részek keresztfejalakúan is kiképezhetők akként, hogy két csúszó rész egyesítése után egy kettős csúszó részt képezünk és azt egy hüvely segélyével a vezető rúd csavaranyjának be- és kicsavarolható csapján vízszintes és függélyes irányban mozoghatóan elrendezzük. Azonkívül a csúszó résznek egyik vagy mindkét pofája csukló körül forgathatóan is lehet elrendezve. A csuklós csapot megfelelően meg is hosszabbíthatjuk és a vezető rudat cső alakjában is képezhetjük ki, mely esetben a vezető rudat a kocsikerettel kötjük össze, oly czélból, hogy a csúszó részt a vezetéksínről könnyen leszerelhessük. Ezen berendezéseket kötélpályák számára is alkalmazhatjuk; ez esetben a köteleknek vezetéséről is kell gondoskodnunk ugyanoly (12) vezető rudak segélyével, mint a melyeknek segélyével a kocsikat vezetjük, a mi azon előnnyel jár, hogy a kötél kiméltetik és könnyen hozzáférhető. A vezető rudaknak a köteleken való megerősítése czéljából a rudak alsó vége valamely ismert szerkezetű kötélszorító van ellátva. A (12) rudak a (23) csuklók (1. á> körül lefektethetők oly czélból, hogy a , csíknak be- és kikapcsolását lehetővé t gyék. Igen nehéz terheknél és hosszú kocsiknál czélszerű mindegyik homlokoldalon egy-egy vezető rudat alkalmazni. A 6—8. ábrákban látható elektromos üzemű kocsinál a (6) sín a (7) oszlopok (8) karján szigetelten van elrendezve és az áram a (11) csúszó részen, a (12) vezető rúdon át a kocsin elrendezett (24) elektromotorhoz vezettetik, mely a (25 26) fogas-1 kerekek közvetítésével a futó sínen haladó (27) hajtókerékre hat. A nagy sebesség, mellyel az ilyen kocsikat működtetnünk kell, oly biztonsági szer- • kezeteket tesz szükségessé, melyek a kisiklást még keréktörés esetén is megakadályozzák. Ezt az által érjük el, hogy a kocsi két (30 31) alvázon van ágyazva, melyeknek mindegyike, mint a rajzban látható, két (32 33) futókerékkel van ellátva. A (30 31) alváz oly keretet képez, mely, miként a kétsínen járó kocsik kerete, (28), illetőleg (29) fölfekvési fölülete körül vízszintes síkban elforgatható. Az alvázkeret végéhez közel a kocsin a (36 37) tartók vannak elrendezve, melyek a kereten átjárnak és egy-egy szegmentalakú (38) golyós csapággyal vannak ellátva. Az alvázkeretek a (39) ellencsapágyakkal vannak el- , látva, melyek normális állásnál a golyós csapágy fölött csekély mozgástérrel bírnak. Ha most a kerekek egyike menet közben eltörik, az alvázkeretnek a kocsi ter-