24319. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos járművek készülékein

szabályozó (10) kontaktusa, (58) ellenállás, (56) kontaktus, (45) lemez, az átfordító és fékező kapcsoló (55) kontaktusa és ismét az 1. számú mótor (59) armatúrája. A 2. számú mótor (60) armatúrájától az áram az (50) kontaktushoz, (41) lemezhez, az átfordító és fékező kapcsoló (49) kontaktusához, a 2. számú mótor (62) térmágneséhez és a (65) földvezetékhez megy, hol az 1. számú mótor áramával egyesül és a (63) fékező mágnesen és (58) ellenálláson át az átfordító és fékező kapcsoló (56) kontaktusához, innét a (45) és (42) lemezeken át az (51) kontaktushoz és innét a 2. számú mótor (60) armatúrájához jut. A (41) és (44) kontaktuslemezek között keresztösszeköttetés van, mely a generátorok gyanánt futó motoroknak kiegyenlítője gyanánt szolgál. A fékező áramkör ellenállása a föntebb ismertetett módon a szabályozó fogantyújának továbbforgatása által szabályozható. A szabályozó és a fékező és átfordító kapcsoló közötti összeköttetéseket a kocsi és a motorok egyik végére vonatkoztatva ismertettük ugyan, de természetes, hogy az áramkörök a kocsi másik végéig terjednek, mely egy másik szabályozóval, valamint fékező és átfordító kapcsolóval van ellátva. A 2—11. ábrák egy szabályozónak részletes szerkezetét tüntetik föl, mely lehetővé teszi a föntemlített áramösszeköttetési változatok létesítését. Ezen szabályozónak két főjellemvonása van, ugyanis, hogy a szabályozó fogantyújának a fékezés felé, illetve a fékező állásokban való mozgása a szabályozó tengelyét ellenkező irányban mozdítja el ugyanazokon a kontaktusokon végig, mint a hajtásnál és hogy a fékező kapcsoló automatikusan elfordíttatik a szabályozó fogantyújának elmozdulása által, a mint az neutrális helyzetéből kitér. Az ezen czélra szolgáló készülék úgy van szerkesztve, hogy az közvetetlenül a közönséges szabályozó fölső részére helyezhető és semmi egyéb változást ezen nem igényel, mint a födőlemez és az átfordító kapcsolóhenger eltávolítását. A szabályozó (66) fogantyúja a rövid (67) tengely forgatására szolgál, melynek végén a (68) kúpkerék van megerősítve; ez utóbbinak megfelelő (69) fogaskerék van a (70) szabályozó tengely fölső végén megerősítve. A kúpkerekek között van elhelyezve a (71) fogaskerék, mely amazokba kapaszkodik és csapágya a (72) kengyelben van, mely utóbbinak fölső (73) csapágya a (67) tengelyen, alsó (74) csapágya pedig a (70) szabályozó tengelyen van elrendezve. (75) egy kétágú villaalakú működtető emeltyű, mely (76)-nál a kengyelhez van csapolva és alsó végén (77) görgővel van ellátva. A (78) villarúd az emeltyű két ága között van megerősítve és egy a kengyelben kimetszett (79) résben mozog, mely utóbbi a (71) fogaskerék csapágyával közlekedik. A (71) fogaskerék agyának belső fölületén egy derékszögű (80) horony van kimetszve, mely a fogaskerék minden fordulatánál a kengyelnek nyílásával és a (78) villarúddal egybeesik, úgy hogy a midőn a fogaskerék megfelelő helyzetben van, a villarúd a (80) horonyba tolható és a (71) fogaskerék forgását megakadályozza. A kengyel és az emeltyűkarok fölső végei közé a (81) rúgó van elhelyezve, mely az emeltyűt olyan irányú mozgásra törekszik indítani, hogy a villarúd a kengyelben és a kerékben lévő nyílásba, illetve horonyba lépjen be. A (77) görgő a vízszintes (82) horonyba nyúlik, mely úgy van alakítva, hogy a villaemeltyűt az alant leírt módon működteti. A szabályozó hátlapjához (84) ütközőt alkotó hornyolt széllel ellátott (83) konzol van megerősítve, mely a (72) kengyel (85) nyúlványával jut érintkezésbe, ha az bizonyos helyzetbe kileng. A kengyel egy hosszúkás nyílásába van helyezve a (86) csúszórúd, mely egyik végével a (87) exczenter fölületére támaszkodik, míg ez utóbbi a (68) fogaskerékkel együtt forog (10. ábra). A (86) rúd a kengyel (85) nyúlványán keresztül megy és ha ez utóbbi a 8. ábrán föltüntetett helyzetben van, a (88) rúgókilincsre támaszkodik, mely a (83) konzol egy hornyában fekszik. Látható,