24286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy energiamennyiséget fogyasztó vezetékek kapcsolására, különösen nagy feszültségű hálózatok esetében

Megjelent 1902, evi május lió 24-én. MAGY. ggg KIR. SZABADALMI ISfi HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 24286. szám. vil/g. OSZTÁLY. Eljárás nagy energia mennyiséget fogyasztó vezetékek lekapcsolására, különösen nagy feszültségű hálózatok esetében. SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CZÉG BERLINBEN, BÉCSBEN ÉS BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 október hó 21-ike. Ha valamely elektromos áramkört megszakítunk, tudvalevőleg annál nagyobb szikraszórás lép föl, minél nagyobb az áram feszültsége és intenzitása. Hogy az ekkor keletkező fényivet gyorsan kiolthassuk, különböző segédeszközökhöz folyamodunk, például a megszakítás helyén a kontaktus részeket ütő kikapcsolok alkalmazásával hirtelen messze távolíthatjuk egymástól vagy mechanikai vagy mágneses szikrafúvókat alkalmazunk. A találmány tárgya egy új eljárás, valamely elektromos áramkörnek oly módon való megszakítására, hogy a szikraszórás lehetőleg csekély legyen, mely eljárás különösen akkor alkalmazható előnyösen, ha nagy feszültségű hálózatról nagy energiamennyiséget fogyasztóvezetékeket kell lekapcsolni. Az eljárás minden oly kikapcsolónál alkalmazható, melyek kontaktusai sík vagy némileg konvex felületűek, jól vezető anyagból készültek és egymással párhuzamosan tolódnak el, lényegében pedig abból áll, hogy a kontaktusokat a fölületükhöz viszonyítva csak kissé távolítjuk egymástól. Az eljárásnál alkalmazható, az 1. ábrán szematikusan feltüntetett kikapcsolónak egy fix (a) kontaktus lemeze és egy fogantyúval ellátott, mozgatható kontaktus lemeze van, mindkét kontaktus lemez rézből készül és az egymás felé fordult oldalán sík vagy kissé domború. A fölületek csekély görbülete azt biztosítja, hogy a lemezek érintkezési ós a fényív képződési helye a lemezek széleitől lehetőleg távol van. A kísérlet azt igazolja, hogy a fényív, ha az áram feszültsége egy bizonyosnál nem nagyobb, gyorsan és biztosan alszik ki, ha a kontaktus lemezek egymástól csekély távolságban vannak, sőt biztosabban, mint ha a kontaktus lemezek távolsága nagyobb. Ennek az az oka, hogy a fényív az aránylag nagy és nagytömegű kontaktus lemezek között levő szűk térben nagy mértékben lehűl. Megegyezik evvel az a tapasztalat is, hogy ugyanazon föltételek mellett két lemez között a váltakozó áram által létesített fényív könnyebben alszik ki, mint az egyenáram által létesített ív, minthogy az előbbinél a hőfejlődés időszakosan zérussá válik. Ha adott nagyságú kontaktus lemezeknek kismérvű nyitásánál egy bizonyos áramerősséget vezető áramkört akarunk lekapcsolni, bizonyos feszültségig egyetlen kon-