24031. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zinknek elektrometallurgiai úton való nyerésére

Megjelent 19()5Í. évi április hó 21-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 24031. szám. vil/i. OSZTÁLY. Eljárás czinknek elektrometallurgiai úton való nyerésére. TOSSIZZA SZILÁRD MÉRNÖK PARISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 julius hó 31-ike. Az 1901. évi julius hó 30-án bejelentett szabadalmam tárgyát, oly elektrometallurgikus eljárás képezi kéntartalmú érczeknek, különösen a réz ily érczeinek kezelésére, melynek egyik jellemző momentuma abban áll, hogy a polarizáczió megakadályozása és az illető fémsó fölbontásához szükséges feszültség jelentékeny csökkentése czéljából az oldhatlan anoda körül kénoxydot alkalmazunk. A jelen találmány tárgyát képező eljárás már most ugyanezen előnyök elérését czélozza a czink kéntartalmú érczeinek kezelésénél. A czinksók elektrolj-zisénél igen fontos, hogy a «czinkszivacs» név alatt ismeretes Zn H2

vegyület képződését megakadályozzuk és teljesen tiszta fémes csapadékot nyerjünk. A czinkszivacs képződésének okai különbözők. Ezen okok egyike, elektrolytben levő oxydáló anyagok vagy idegen fémsók jelenléte, csak mellékes jelentőségű, amennyiben ezen ok az eljárásnak kellő óvatossággal való foganatosításánál beszüntethető. A czinkszivacs képződésének főoka azonban, t. i. a hydrogénnek képződése a kathódánál, máimagában az eljárás természetében rejlik. Ezen hydrogén három különféle módon képződhetik, még pedig: 1. Az elektrolytban szabad állapotban lévő sav és a czink közti kölcsönhatás folytán. 2. A víznek a keletkező czink által való elbontása folytán. 3. Azáltal, hogy az elektrolyzis bontja szét a vizet az áram behatása folytán. Erre vonatkozó kísérletek már most azt mutatták, hogy csak a víznek elektrolytikai szétbontása folytán képződő hydrogén okozza a czinkszivacs képződését. Ha tehát a hydrogén képzőeésének megakadályozása czéljából az elektrolyzisnél a víz szétbontására képes feszültségénél (körülbelül 1-49 Voltnál) kisebb feszültséget alkalmazunk, sohasem képződik czinkszivacs. Ellenben, ha a víz szétbontására elegendő feszültséget alkalmazunk, bizonyos, hogy rövidebb-hosszabb idő múlva, az egész lemezt bevonó czinkszivacs fog képződni. Ez kiváltképpen ama részeken fog megtörténni, a hol a képződött hydrogén hozzátapadását kedvezővé teszi a lemez valamely kiugrása vagy a csapadéknak kevésbbé finom szemcséje. Innen magyarázható, hogy néha sokáig folyhat a művelet, még magasabb feszültségnél is czinkszivacs képződése nélkül, anélkül azonban, hogy