23902. lajstromszámú szabadalom • Újítások járműveken

ékelve, mely a (23) tengelyt körülveszi és a (63) fogaskerékkel merev kapcsolatban áll. Az összes kónusok úgy vannak elrendezve, hogy súrlódó kapcsolatba hozhatók a nekik megfelelő (77, 78, 79) frikcziócsészékkel vagy űrös kúpokkal (3. ábra). Az említett súrlódó csészék úgy vannak elrendezve, hogy együttforognak azon tengellyel, a melyre szerelve vannak, azonban egyszersmind az utóbbival nincsenek merev kapcsolatban, hanem elcsúszhatnak és valamennyi csésze működtethető kapcsolatban áll a jármű mellső végénél elrendezett (q, r, u) emeltyűkkel még pedig a (80, 81, 82) vonórudak és (83, 84, 85) záró-emeltyűk vagy hasonlók közvetítésével (2. ábra). Ily módon tehát mindenik surlódó-kapcsolás emeltyűje mindenkor kezénél van a jármű vezetőjének és rendes körülmények között, valamannyi kapcsolás szabadon forog, kivéve ha szándékosan hozatnak kapcsolatba a megfelelő emeltyű működtetése által. Megjegyzendő, hogy a (61, 62, 63) fogaskerekek fogkoszorúi fokozatosan növekedő átmérővel bírnak, a különböző fokú sebességek szabályozása végett, úgy hogy a (61) fogaskerék a legkisebb, míg a (63) fogaskerék a legnagyobb sebességnek felel meg. A különböző sebességnek megfelelő kapcsolások a következő módon történnek. Ha a (67) kónust a (77) csészével kapcsolatba hozzuk, úgy a (71) kerék a (61) fogaskerékkel kapcsolódik s a (70) tengelyt az utóbbi forgatja. Mivel azonban a (65) fogaskerék a (70) tengelyen ékelve van, az erő a (63) és (66) fogaskerekek révén átvitetik a (64) tengelyre is. Ezen kapcsolás a legkisebb sebességnek felel meg. A közepes sebesség elérése végett a (68, 78) súrlódó kapcsolást ;apcsoljuk be, mely alkalommal a (64) tengelyre szerelt, ill. ékelt (66) fogaskerék működő kapcsolatba jut a (72) fogaskerék közvetítésével a hajtótengelyre ékelt (62) fogaskerékkel. Ekkor tehát a (70) tengely a ráékelt és (63) fogaskerékbe kapcsolódó (65) fogaskerék közvetítésével forgattatik, míg egyszersmind ugyancsak a (63) fogaskerék a(66) fogaskerékkel is kapcsolatban állván, egyidejűleg és ugyanazon sebességgel a (64) teugely is forgattatik. Ha a legnagyobb sebességét akarjuk elérni, úgy a (69) és (79) dörzskapcsolást kapcsoljuk be, minek következtében a (60) karmantyú közvetítésével a (63) fogaskerék forgattatik és a (64, 70) tengelyek közvetetlenül a rájuk ékelt (65 és 66) fogaskerekek által forgattatnak. A dörzskapcsolások segélyével képesek vagyunk a sebességet bármely pillanatban, az egyes alkatrészek megsérülése és az egész jármű megrázkódtatása nélkül módosítani és az egyik sebességből a másikba bármikor átmehetünk. Visszatérve most már ismét a tengelyekre, azoknak mindegyikén egy-egy (3) fogaskereket találunk, melyek kapcsolatban állanak a (64 és 70) tengelyek végére ékelt (87) kúpos fogaskerekekkel. Az említett tengelyek ezen végeiknél (88) ágyazatokba vannak beágyazva, melyek az (a) dobogóhoz vagy kocsiszekrény-fenékhez vannak erősítve, míg másik végüknél szintén az (a) alzathoz erősített azon (89) ágyazatban forognak, mely egyszersmind ágyazat gyanánt szolgál a (23) hajtótengelynek is. A hajtóerőnek a föntebb ismertetett mechanizmusokra való működtetése a mellső (q, r, u) emeltyűk közvetítésével történik, melyek egymás mellett vannak elrendezve, egy síkban a (p) fékemeltyűvel (2., 3. és 4. ábrák). Az utóbb említett emeltyű működteti úgy a mellső, mint a hátsó fékeket, a melyek a bemutatott kiviteli alaknál állanak a tengelyekre szerelt (91) féktárcsákból és a (92) fékszalagokból, mely utóbbiak az előbbiek körül vezetve, ezekkel együttműködnek s egyik végüknél a jármű támaszához vannak erősítve, míg másik végüknél a (95) könyökemeltyűkhöz csatlakoznak, a mely utóbbiak az említett fékszalagokat a (93) vagy (94) vonórudakhoz kapcsolják. Az említett rudak egy csuklós kereszttartó által kapcsoltatnak össze s közülük a (94) rúd a hátsó fékkel, míg a (93) rúd a mellső fékkel áll összeköttetésben. A (p) fékemeltyű egy oldalsó (96) karral bír, mely megakadályozza azt, hogy a fékek