23889. lajstromszámú szabadalom • Nyomószivattyú

(s) tartányban foglalt folyadék az (i) csövön és egy vagy több (o) nyíláson keresztül egyszerűen leszáll a hengerbe, mialatt a (p) dugattyú fölfelé mozog, a nélkül, hogy az utóbbinak szívóhatást kellene kifejtenie. Ezen czélból még egy a szabad levegővel közlekedő (t) cső van az (f) hengerből kiágaztatva, mely a folyadék beömlése alkalmával magától megnyílik, s ugyanilyen módon bezárul, mihelyt a dugattyú a folyadék kiszorítása végett lefelé kezd mozogni. Ha a dugattyú az 1. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el, az (s) tartányban foglalt folyadék saját súlyánál fogva szabadon leszáll az (f) hengerbe, s azt egészen megtölti, miközben a levegő és a gőzök csekélyebb sűrűséggel bírván, az (i) csövön, vagy még inkább a (t) csövön keresztül elszállanak. A (t) cső az (f) hengernek egy (o) nyílásából ágazik ki, s a szabad levegőbe nyíló külső vége az (s) tartány folyadékának fölszínénél magasabban fekszik. Midőn a (p dugattyú leszáll, mozgása közben elzárja az (o) nyílásokat s mihelyt ezeknek alsó szélét elhagyta, maga előtt hajtja az (f) hengerben összenyomott folyadékot. Ekkor a (c) szelep megnyílik s a folyadék a (g) vezetéken keresztül a táplálandó tartányba szoríttatik. Ha a dugattyú visszafelé mozog, a (c) szelep az (r) rúgó és a táplálandó tartányban uralkodó nyomás hatása alatt bezárul. Mihelyt a dugattyú az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe visszatér s az (o) nyílások alsó szélét szabaddá teszi, az (f) henger megtöltése a folyadék egyszerű leszállása következtében, a közlekedő edények törvénye alapján önműködőlég megy végbe, a nélkül, hogy a (p) dugattyúnak előbb légüres tért kellene előállítania. A 2. és 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az (f) szivattyú-henger (o) nyílásokkal van ellátva s fenekében (c) szelep foglal helyet, melynek (r) rúgója egy becsavarolt (d) dugóban nyugszik. Az (f) hengert (a) köpeny veszi körül, mely egy (b) karimára van erősítve. A tápláló folyadék bebocsátására szolgáló (i) cső, valamint a levegőnek és gőzöknek (f) hengerből való eltávozását megengedő (t) cső ezen (a) köpenybe nyílnak, hol az utóbb említett (t) cső külső nyitott vége a szabad levegőn s a nem ábrázolt (s) tápláló tartányban foglalt folyadék fölszínénél nagyobb magasságban végződik Az (a) köpennyel egy testet képező (u) karmantyú a (p) dugattyú szárának vezetésére szolgál, a mennyiben ez utóbbi a (v) hajtórúddal való összekapcsolási helye alatt közvetlenül egy (n) megvastagítással bír, mely tulajdonképpen egy kiegyenlítő dugattyúfejet képez. A dugattyú tulajdonképeni feje az (f) szivattyú-hengernek egy meghosszabbításában vezettetik, s az imént említett kiegyenlítő berendezés azon hatással bír, hogy a dugattyú ide-oda mozgása alatt úgy az (i) és (t) csővezetékekben, mint magában az (a) köpenyben is mindennemű osczilláló mozgást megakadályoz. Az (a) köpeny, melybe az (i) és (t) csövek torkolnak, ily módon egy állandóan folyadékkal telt kamrát képez, minek következtében az (f) henger könnyebben s gyorsabban megtölthető, mint egy egyszerű bebocsátó csövön keresztül lehetséges volna. Az (o) nyílások száma és keresztmetszete a mindenkori szükséghez képest tetszés szerint nagyobbá tehető.' Az előadottakból eléggé kitűnik, hogy az ismertetett berendezésnél bármilyen hőmérsékű folyadék alkalmazható, a mennyiben az (f) hengerben a dugattyú lefelé való mozgása előtt képződött gőzök teljességgel nem akadályozhatják meg annak megtelését, mivel a folyadék saját súlyánál fogva kényszerül az (f) hengerbe benyomulni. Sőt ha a dugattyú alatt maradt folyadék mind gőzzé válnék, mielőtt a dugattyú fölfelé kezdene mozogni, ezen mozgás csak annál inkább meg lenne könnyítve. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy a dugattyú alatt, midőn a folyadék csekély mennyiségű gőzt fejleszt, légüres tér támadhasson, ezen czélból elegendő a dugattyúban, mint a 4. ábra mutatja, egy (y) szelepet vagy effélét elrendezni, mely a dugattyú szárán végighaladó s az (m) térben a szabad levegőn végződő (z) cső alsó végében foglalna helyet. Az 5—7. ábrákon föltüntetett kiviteli alak ugyanazon elvre van alapítva, mint az