23831. lajstromszámú szabadalom • Gázóra

- i szűnik a gáz beáramlani, azon pillanatig eltelik, midőn ezen rekesz kibocsátó nyílása szabaddá lesz, a rekeszbe zárt gáztérfogat oly mérvű deformácziót szenvedjen, mely a nyomást fokozatosan körülbelül annyival csökkenti, mint a mennyi a dob közepes nyomásfogyasztása Ebből következik, hogy a nyomás ezen rekeszben az (s) kibocsátó nyílás fölszaba­dulásának pillanatában körülbelül egyenlő a kiáramlási nyomással s nem következik be semmiféle ingadozás a víz fölszinében vagy a nyomásban, midőn a gáz a rekeszből ki áramlani kezd. Azonkívül ezen deformáczió a gáznak a lapátokra gyakorolt mozgató nyomását s ennélfogva a dob forgását is szabályozza. Ennek eredménye a láng nagyobb állan­dósága, mint az az ismeretes dobok által elérhető volt. A dob közepe felé (q) megszűküléssel bír, melynek az a czélja, hogy a mérő térfogac ne legyen érzékenyen befolyásolható a víz felszínének változásai által, s mely a mellett megengedi, hogy a víz felszíne szükség esetén tetemesen emelhető s ez által az elpárolgó víz mennyisége szaporítható legyen, a nélkül, hogy a gázóra működésében zavar állana be. A víz fölszinének a gázórában való vál­tozásai által előidézett mérés-különbségek az által egyenlíttetnek ki, hogy az (a) dobbal egy másik kisebb kompenzáló (b) dobot ho­zunk kapcsolatba, melybe a gáz csak az (a) dobon való áthaladás után áramlik be s mely gázt visszavezeti az olvasztó kamarába. Ezen kompenzáló szerkezet egy kerek vagy sokszög alakú (b) dobból áll (7. és 8. ábra), mely több nem sziiuetrikus (c) vá­laszfal által bizonyos számú (q) rekeszre van osztva. A (d) rekeszek bebocsátó (e) és kibocsátó (s) nyílásait a rekeszek oldal­falai között szabadon maradó terek képe­zik. melyek oly módon vannak elrendezve, hogy a (b) kompenzátor az (a) dobba bizo­nyos mennyiségű gázt vezessen vissz, amely már ez utóbbin egyszer áthaladt. Ezen föltételek mellett a gázóra által ténylegesen szállított gáztérfogat az (a) és (b) dobmérő térfogatainak különbségével egyenlő. Ennélfogva elegendő, ha az (a) és (b) dobok úgy vannak szerkesztve, hogy a víz fölszinének ingadozásai mindkettőben egyenlő térfogat-növekedést, vagy csökke­nést idézzenek elő, a mikor is a mérés a víz állása által nem befolyásoltatik. Az új kompenzáló szerkezet az 1., 2. és 6. ábrán egy központi elosztó kamarával ellátott dobbal kapcsolatban van föltüntetve. A kompenzátor egy közönséges vagy köz­ponti elosztó kamarával ellátott dobra vo­natkozólag különféle helyzetekben lehet el­rendezve, melyek közül egyet a 6. ábra mutat. Azonkívül a (b) kompenzátor magában az (a) dobban, vagy pedig egy része azon belül, más része kívül, vagy végiil központi elosztó kamrával bíró kettős dob esetén a két dob között is elrendezhető. Az új kompenzátor az ismert rendszerek­től abban különbözik, hogy majdnem egész térfogata kompenzálásra használtatik föl, mig a közönséges ilynemű szerkezetek aránylag tetemes mennyiségű gázt haszta­lanúl vezetnek vissza a mérő dobba s an­nak ráérő térfogatát csökkentik. Ezen körülményből, hogy t. i. közönséges kompenzátorok aránylag nagy térfogatú gázt tartanak fogva normális vízállásnál, más hátrányok is következnek. Ugyanis vilá­gos, hogy azon munka, mely a beáramlási nyomás alatt álló térben a haszontalanúl fogva tartott gáz mennyiségének kipótolása czéljából kifejtendő, fölülmúlja azon moz­gató hatást, melyet ugyanazon térfogat a mérő dobban már kifejtett. A mérő dob forgása tehát ellenállással találkozik, mely hozzáadódik azon ellenállá­sokhoz, melyek abból származnak, hogy a jelenleg használt kompenzátorok általában a dobban magában foglalnak helyet s a víz be- és kiáramlása elé akadályokat gördíte­nek. Ezen hátrány elkerülése végett a kom­penzátort a mérő dobon kívül rendezzük el. (I. és 2. ábra.) Ezen szerkezetnél a (b) dob az (A) dob előtt foglal helyet egy (f) térben, melyet a gázóra (p) főterével (1) cső köt össze oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom