23831. lajstromszámú szabadalom • Gázóra

_ 4 -módon, hogy a gázt a mérő dobba vezető (i) szifoncsó egyidejűleg a kompenzátor kiürítő csöve gyanánt is szolgál. A kompenzátor az összes többi alkatrészek fölszerelése után helyeztetik el s szerkezete megengedi, hogy közönséges dobból is össze legyen kapcsolható, mint azt a 9. ábra mutatja. Megjegyzendő, hogy ha a kompenzátor részben vagy egészben a dobban foglal helyet, ez utóbbinak térfogatát kétszeresen csökkenti, egyrészt saját, a víz fölszinéből kiemelkedő térfogata által, másrészt azon gáztérfogat által, melyet haszontalanul vezet vissza a mérő dobba. A kifejtett okok miatt s másrészt azon czélból, hogy a víz ellenállása a minimumra csökkentessék, a kompenzátornak normális vízállás mellett el kell merülnie a vízben, hogy a mérő dob térfogata érezhetőleg ne kisebbedjék. Ennélfogva a kompenzátor átmérőjének körülbelül kétszer akkorának kell lennie, mint a mennyi a víz fölszinének a dob középpontjától való távolsága. Azonban ha a jelenlegi kompenzátornak adnánk ily csekély átmérőt, a kiegyenlítés elégtelen volna, mivel normális vízállásnál s kissé azon alul a kompenzátor majdnem teljesen el levén merülve, csak igen csekély gázmennyiséget fogadhatna be, éppen azon pillanatban, midőn ellenkezőleg sokat kellene kompenzálnia, mivel a hiba szükségképen nagyobb a magas, mint alacsony vízállásnál, ha a víz fölszine ugyanannyival sűlyed. Tehát a kompenzálás nem lenne elegendő, csak közép vízállásnál. Ezen hátrány elkerülése végett s hogy a kompenzátornak majdnem egész térfogatát hasznosíthassuk, ez utóbbi lapátjai az ismeretesektől teljesen eltérőleg vannak elrendezve. Az eddig alkalmazott négy rekesz helyett 3, 4, 5, 6, 7 vagy több rekeszt alkalmaztunk a víz síkjának állása és a gázóra kapaczitása szerint s a be- és kibocsátó nyílásokhoz nem szimetrikus alakban képezzük ki őket. (7. ábra.) A tulajdonképeni mérő dob és a kompenzátor külön alkalmazhatók, azaz a találmánybeli dob egyedül is használható, azonban nem ad állandó mérési eredményeket, vagy pedig más kompenzáló szerkezettel is összekapcsolható, inig a kompenzátort más rendszerű dobhoz is lehet használni. A találmánybeli kompenzátor a következő előnyökkel bír: 1. A kompenzátor átmérője annyira csökkenthető, hogy a normális vízállásnál fogva tartott gáztérfogat, az úgynevezett káros térfogat, mely haszontalanúl téríttetik viszsza a mérő dobba, igen csekély s mindenkor elhanyagolható a kompenzátor hasznos térfogata mellett. Mint a 8. ábra mutatja, a káros térfogat még az által is csökkenthető, hogy a kompenzátor kerülete kör alak helyett sokszög alakban képeztetik ki. 2. A belső (c) válaszfalak, melyek a kompenzátor kicsiny átmérője következtében csekély kiterjedésüek, a dob forgása elé jelentéktelen ellenállást gördítenek, úgy hogy nem kell őket az (o) tengely felé hajlítani. Ennek következtében a gáz nem fejt ki nyomást az (o) tengellyel párhúzamos irányban, a mi az óra működésére hátrányos volna. 3. A (d) rekeszek nem levén a bebocsátó (c) és kibocsátó (s) nyílásokra nézve szimmetrikusak s a lapátok specziális elrendezése következtében a fogvatartott gáz nyomása fokozatosan megy át, magának a kompenzátornak mozgása folytán, a kiáramlási nyomásból a beáramlási nyomásba olymódon, hogy a víz fölszine és a nyomás nem ingadozik, midőn a kompenzátor kibocsátó nyílásai a vízből kiemelkednek. A 7. ábrán w—w egyenes a víz síkjának állását a (d) rekeszben azon pillanatban tünteti föl, midőn az (e) bebocsátó nyílás a vízbe merül, az x—x egyenes pedig ugyanezen rekesz vízének fölszínét azon pillanatban mutatj, a midőn (s) kibocsátó nyílása a vízből kilép. Ezen két (w és x) egyenes a középponttól különböző távolságban fekszik s ezen két távolság közti különbség adja, a víz magasságával mérve, azon nyomás változást, melyet a d) rekeszben fogvatartott gáz azon időszak alatt szenvedett, mely ezen rekesz (e) bebocsátó nyílásának a vízbe