23827. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai bársonycsépes szövőszék

— 2 — esik. Ezen munka elvégzésénél a takács legelébb is négy alapszövet-vetést csinál, azután a vetélőt megállítja, azután a lábítót lenyomja, úgy hogy nyílt szádot nyer és erre egy csépet helyez be. Ezután a szádat elzárja és újból négy vetést sző,. erre ismét egy csépet helyez be és így tovább. Időnként a munkát megszünteti, a hurkok fölmetszése czéljából, mely czélra egy bársonykést basznál, melynek pengéje a csépek vájatában, vagy hornyában csúszik végig. Minthogy a csép fölött fekvő fonál meg van feszítve és igen rövid, ennélfogva ezen fonál a kés nyomása alatt nem deformálódik, hanem azonnal elmetszetik és a metszés után tiszta, sima metszési fölűletet mutat. Az előző megfontolásokból következik, hogy az ideális metszési rendszer az, melynél a hurkok, mint a kézi szövésnél, fölülről metszetnek el, érthető tehát, hogy a szerkesztők már régóta oly mechanikai készülékeket igyekeztek készíteni, melyek a bársonykések módjára metszenek. Az összes eddig föltalált ily fajtájú készülékek azonban czélszerútlenek. mert 1. nem engedik meg könnyen oly szövetek, például asztrachánok előállítását, melyek váltakozva fölmetszett és föl nem metszett bolyhurkokkal bírnak; 2. a késpenge nem követi mindig a csépet, különösen, ha az egy kevéssé el van görbülve; 3. a késpenge nem megy biztosan egyik csépről a másikra és gyakran nem működik ; 4. a kés váltakozó mozgatása meglehetősen tetemes erőkifejtést igényel, minthogy az eleven erőt le kell győzni, miért is az e czélra alkalmazott alkatrészeknek a szerkezet hirtelen és erőszakos mozgásai miatt igen erőseknek kell lenniök; 5. nem könnyű dolog a csépek között lévő vetülék fonalak számának változtatása; 6. a bársonykés folyton működik, akkor is, ha nem kell metszenie. A jelen készülék, mely szintén mechanikailag működik és pedig a kézi szövőszékek bársonykéseinek módjára, ez utóbiak összes előnyeivel rendelkezik, anélkül, hogy az eddigi hasonló czélú mechanikai szövőszékek hátrányaival bírna. A találmány jobb megvilágítására tegyük föl. hogy ismét minden csépre az alapszövet négy vetülékfonala esik. Ez esetben a szövőszéket akként működtetjük, hogy a négy vetülékfonalat gyorsan beszövi és az ötödik vetésnél megáll. Mialatt a szád nyitva van, egy csépet helyezünk be kézzel és a szövőszéket ismét megindítjuk, az által, hogy az iktatórudat elmozdítjuk. Időközben a késnek az egyik csép hornyába kellett lépnie, annak hurokjait végig fölmetszenie, kiindulási pontjára visszatérnie, a csépből kilépnie és a következő csépnél ugyanezen munka elvégzésére készenlétben lennie. Világos, hogy a késnek adandó sebesség a csépek között lévő vetülékek számától függ. Négy vetülékű szövetnél tehát a kés minden ötödik vetésnél, hat vetülékű szövetnél pedig minden hetedik vetésnél metsz. Oly szövőszékeknél, melyek perczenkint 120 vetést végeznek, ezen sebesség 1-15 cm. bordaszélesség mellett nem túlságos. Ha azonban oly szövet készítendő, melynél minden bársonycsépre két vetülék esik, úgy a késnek minden harmadik vetésnél kell metszenie, miért is annak sebessége túlságos nagy volna, ha azt minden három vetés alatt egyszer ide-oda akarnók járatni; ez esetben czélszerűbb a kést csépenkint csak egyszer végigjáratni. A kés tehát ez esetben például az első csépet végigmetszi az által, hogy az első három vetés alatt jobbról balra megy és azután a szövőszék bal oldalán készenlétben áll a következő csépbe való belépésre. A következő három vetés alatt a kés ezen második csépen metsz végig, erre a szövőszék jobb oldalán megáll és munkáját ugyanily módon újra kezdi, így tehát oly pliisst nyerünk, mely két irányban van fölmetszve. Miután a kés a csépen végigmetszett mindig pontosan ugyanazon a helyen kell inegállania, hogy a következő csépen való metszést elkészíthesse. Oly szövetnél tehát, melynél az összes