23814. lajstromszámú szabadalom • Újítások ajtócsukókon

- 8 — vágással bír, melyben egy (43) könyökemetyű forgathatóan van elrendezve. Ezen (43) emeltyű egyik karjával közvetlenül a (22) j lap alatt áll, míg a másik karjának ék- i alakú vége a (8) harántdarab által az ajtó , becsukása alkalmával akként befolyásoltatik, hogy a (43) emeltyű elfordul és a szeleplap megbillen. A (35) rúd külső csavarmenetes végével egy a készülék végdarabjába behelyezett, kívülről forgatható (36) csavarnak megfelelő anyamenettel ellátott furatába van csavarva. A (36) csavar külsején és a (35) rúd végén alkalmazott csavarmenetek egymással ellenkező irányúak, úgy hogy a (36) csavarnak egyik, vagy másik irányban való forgatása és ennek j megfelelő eltolódása alkalmával a (36) rúd j ugyanazon irányban nagyobb sebességgel mozgattatik. A (3) tokban egy (16) harántdarab van j elrendezve, mely a tok falaival szilárdan ' van egyesítve. A (10) dugattyú külső vége ezen harántdarabon keresztülnyúlik és helyzetében rendesen egy körülötte lévő (39) rúgó által tartatik. Ezen rúgó külső vége a (16) harántdarabhoz támaszkodik, míg annak belső vége a dugattyú testéhez szorul. A (39) rúgó erősebb, mint a két zárórúgó együttvéve, úgy hogy a (10) dugattyú megáll, ha az (1 2) zárórúgók őszszenyomatnak. Ha az ajtót kinyitjuk, akkor a (12) csukló : és a (11) húzórúd kifelé húzatik, mi mellett a (9) henger ez utóbbit követi és az | (1 2) zárórugókat összeszorítja. Ha már most a (10) dugattyú helyt áll, úgy a hengerben a dugattyú által elzárt tér (a henger kifelé mozgása alkalmával) növekszik és a (24) bebocsátószelepen át számbavehető ellenállás nélkül folyadékkal megtelik. Ha most az ajtót magára hagyjuk, úgy az (1) és (2) rugók a (9) hengert az ajtó visszamenése közben a (10) dugatytyúra rátolják, mi mellett a hengerben lévő folyadék összeszorul és a (20) csatornán, a (21) nyíláson át a (22) szeleplap alatt kifolyik. Minthogy azonban a folyadék csak lassan folyhat ki, ennélfogva egy bizonyos ellenállás lép föl, mely a (9) henger és az ajtó mozgásával ellenkező irányú. Ha a (26) rudat a fönt említett módon többékevésbbé eltoljuk, úgy a dugattyú végfölülete és a (22) lap közötti nyílás megfelelően megváltozik, úgy hogy ezzel a fékezés erőssége tetszőlegesen szabályozható. Ha a (29) reteszt fölfelé toljuk, úgy a (26) rúdnak a (22) lappal való érintkezése megszűnik, mire ez a (10) dugattyú végfölületéhez szorosan hozzáfekszik. A (10) dugattyú és a (22) lap egymáshoz fekvő fölületei között már most akkora lesz a tapadás, hogy a hengerből folyadék nem ömölhet ki, miért is az ajtó azon helyzetben, melyben a retesz föltolatott, megáll. Ha azonban az ajtót erőszakkal benyomjuk, úgy a (10) dugattyú a (39) rúgó összenyomatása közben befelé (jobbra) szoríttatik és a (22) lapot magával viszi, mindaddig, míg az egy (40) csavar fejéhez ütközik, a mikor is ezen lap a dugattyú további eltolódása alkalmával megbillen, úgy hogy a hengerben lévő folyadék kiömölhet. A készülék és az ajtó tehát meg nem sérülhet, hanem az ajtó a nyomásnak rugalmasan enged. Mihelyt az ajtóra gyakorolt nyomás megszűnik, a (39) rúgó a (10) dugattyút normális helyzetébe ismét viszrszaviszi, az ajtc pedig újból megáll, mindaddig, míg a (29) reteszt ismét lefelé nem húzzuk, miáltal a (26) rúd a szeleplapba ütközik és a (9) hengerből a folyadékot kiömleszti, úgy hogy az (1 2) zárórúgók az ajtót becsukhatják. Közvetlenül az ajtó becsukódása előtt a (43) könyökemeltyű ékalakú belső vége a (8) harántdarabnak a benne lévő nyílás fölötti része által lefelé szoríttatik, miközben a (43) könyökemeltyű a (22) szeleplapot a dugattyú végfölületétől akkora darabbal eltávolítja, hogy a fékezés hirtelen megszűnik és a zárórugók az ajtót becsukják. Az ajtónak azon helyzete, melynél a fékezés ilyformán megszűnik, a (36) csavar forgatása által szabályozható, miáltal a (35) rúd megfelelő eltolódása és a rajta ágyazott (43) emeltyű korábbi vagy későbbi elfordítása következik be. Ha a (35) rudat a (36) csavar forgatása által eléggé ki-