23777. lajstromszámú szabadalom • Univerzális bevésett zár

Megjelent 1902. évi márczius lió 18-án. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 23777. szám. VIII/d. OSZTÁLY­Univerzális bevésett zár. RADVÁNYI IMRE BIZTOSÍTÁSI HIVATALNOK ÉS RADVÁNYI KÁROLY LAKATOSMESTER BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 deozember hó 31-ike. Azon czél elérésére, hogy ajtózárak úgy jobb-, mint balfelé nyíló, egy vagy kétszárnyú ajtókhoz alkalmazhatók legyenek, anélkül, hogy akár magán a záron, akár a zárleme­zen a legcsekélyebb változtatást kellene eszközölni, illetőleg anélkül, hogy kétszár­nyú ajtóknál más zárlemezt kellene alkal­mazni, mint egyszárnyú ajtóknál, fontos, hogy a zár berendezésének egyszerűsítésé­vel annak méreteit s főképen vastagságát a lehető legcsekélyebbre, nevezetesen a retesz vastagságára redukáljuk. Ezt a czélt a jelen találmány különösen a kilincs dió­jának és az ötlőnek egyszerű berendezésé­vel oldja meg, mi mellett ezen berendezés még az említett alkatrészek minimális súr­lódását és így a kopástól való mentesítését is eredményezi. A mellékelt rajzlapon az 1. és 2. ábra a találmány tárgyát képező zárat oldalnézet­ben mutatja be, eltávolított paizslemez mel­lett és zárt ill. nyitott állásban. A "3. ábrán egy eddigelé csakis kétszárnyú ajtóknál használatos zárlemez van bemu­tatva, mely azonban a jelen találmány sze­rint szerkesztett zárral kapcsolatban egy­szárnyú ajtóknál is alkalmazható, mig a 4. ábra egy középvonalához képest részarányos zárlemezt tüntet fel, egyszárnyú ajtók szá­mára, mely azonban, mint az ábrán is föl van tüntetve, egy hozzá csavarolt külön ütközőlemez alkalmazása mellett kétszárnyú ajtókhoz is használható. Az 5. ábra a talál­mánybeli zárnak elölnézete. Az (1) ötlőtestet (1. és 2. ábra) a kilincs szárának felvételére négyszögű kimetszéssel ellátott (6) diónak (8) kampója hordja és vezeti. Ez a (6) dió egy (9) gyűrűágyazat­ban forog, mely a zár paizslemezéhez van foglalva s melyből egy gyűrűszektor hiány­zik, úgy hogy (10) és (11) ütköző fölületek támadnak, melyekhez a dió kampójának (7) nyaka ütközik. Az (5) rugó a (6) gyűrű­ágyazatot körűiveszi, s egyik végével a (11) ütközőfölület fölső részébe s másik végé­vel a (8) kampóba van foglalva s a diót (7) nyakával állandóan a (10) ütközőfölületre törekszik nyomni. Ezt az állást az 1. ábra tünteti föl. A diót ezen rúgóhatás ellenében a kilincs segélyével elforgatva, azt másik, a 2. ábrában feltüntetett állásába hozzuk, melyben kampójának (7) nyaka (7a) fölüle­tével a (11) ütköző-fölület alsó részéhez ütközik. Az ötlőnek mozgását tehát, melyet (12) rúgó a (6) dió (8) kampójával állandó kap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom