23777. lajstromszámú szabadalom • Univerzális bevésett zár
csolatban tart, a dió befoglalására szolgáló gyűrű ütköző fölületei határolják, úgy hogy az ötlő számára eddig szokásos ütközések fölöslegessé válnak, s a kilincsre gyakorolt nyomás nem hat rongálólag a zártokra. De e mellett a dió ágyazására szolgáló (9) gyűrűnek még azon fontos előnyei is vannak, hogy a diónak minden meglazulása vagy rezgése lehetetlenné van téve, az eddig alkalmazott kilincs tárcsák fölöslegesek, s a kilincs könnyen és minden súrlódás nélkül működik. Az (1) ötlőtestnek (2) feje az (x—x) középvonalhoz képest (5. ábra), részarányosán van kiképezve, s alul és fölül egy-egy (3, 4) vezetéktoldattal bír. Ezen vezetéktoldatok az ötlő normális helyzetében a zár peremlemezétől ékalakban összefutó, még pedig vagy sik vagy homorú oldallapokkal bírnak, melyeket elől egy normális szélességű, az ötlőfej egész hosszán végignyúló sik fölület határol. Ilyenformán a helyett, hogy mint az eddig használatos ötlőfejeknél elől csak egy él, a jelen ötlőfejnél elől két él képződik, melyek még viharoknál is az ajtószárnyak biztos szilárd zárását eszközlik. Az ötlőfejnek épen leírt, s mint már hangsúlyozva volt, a merőleges középvonal szerint való részarányos kiképzése lehetővé teszi továbbá a zárnak úgy jobb-, mint balfelé nyíló ajtószárnyaknál való alkalmazását. Eddigelé ugyanazon zárnak úgy egy mint kétszárnyú ajtóknál való alkalmazása azért is nem volt lehetséges, mivel az előbbiek, a zárak vastagsága folytán más zárlemezeket igényeltek, mint a kétszárnyú ajtók. Az egyszárnyú ajtóknál ugyanis szögalakban lehajlított zárólemezek alkalmaztattak, mivel épen az ötlő vastagsága folytán nem állott elegendő tér rendelkezésre, hogy az ötlőnek az ajtóbélés külső élétől számítva, elegendő támaszték nyujtassék. A találmánybeli zár csekély vastagsága folytán azonban lehetővé válik úgy egy, mint kétszárnyú ajtóknál ugyanazon zárlemezek alkalmazása, a mennyiben a (13) ütközőlemez (3. ábra), mely kétszárnyú ajtóknál arra szolgál, hogy a nyitásnál és zárásnál az ötlő az ajtó fáját ne rongálhassa, egyszárnyú ajtóknál az ajtóbélésbe beeresztetik, míg a zárlemeznek kétszárnyú ajtóknál belső (14) éle itt az ajtóbélés külső élének vonalában foglal helyet. A találmánybeli univerzális zárnál a középső merőleges vonalhoz részarányos zárlemez is alkalmazható, a mint ez a 4. ábrán látható, azonban ezen zárlemeznek két szárnnyal bíró ajtóknál való használatánál föltétlenül szükséges a zárlemez mellett egy külön (13a) ütközőlemez alkalmazása. Azon czélból, hogy a zár a 3. ábrán bemutatott módon kiképezett zárlemezzel, úgy jobb, mint balfelé nyíló ajtószárnyaknál alkalmazható legyen, az ötlőnek a középső merőleges vonalhoz való részarányos kiképezésétől eltekintve, csakis az szükséges, hogy a zárlemeznek a csavarok befogadására szolgáló furatai a csavarszögek fejeinek befogadása végett mindkét oldalon bemélyíttessenek, úgy, hogy a zárlemez minden közelebbi használati utasítás nélkül, úgy egyik, mint másik lapjával akár kétszárnyú ajtóknak egyik szárnyára, akár pedig egyszárnyú ajtóknál a jobb vagy balfelől lévő ajtóbélésre rácsavarható legyen. A 4. ábrán bemutatott részarányos zárlemeznél a csavarok befogadására szolgáló furatoknak említett kétoldali bemélyítése fölösleges. Az eddig ismert azon kísérletek, melyek univerzális bevésett zárak szerkesztésére vonatkoztak, csakis arra szorítkoztak, hogy ezen föladatot vagy csak két szárnnyal, vagy csak egy szárnnyal bíró ajtókra való tekintettel oldják meg, s ezért oly zárról, mely valóban univerzálisnak lett volna nevezhető, a mennyiben az, egészen eltekintve az ajtó szerkezetétől, általánosan használható lett volna, eddigelé szó sem volt. Azon alapelvek, melyek ily valóban univerzális bevésett zárak szerkesztésénél mérvadók, először a szerkezet egyszerűsége folytán a zárnak a retesz vastagságával egyenlő csekély vastagsága, másodszor az ötlőfejnek merőleges középvonalához képest való részarányos kiképzése, harmadszor vagy a kétszárnyú ajtókhoz való zárlemez ütközőlemezének az ajtóbélésbe való beeresztése és a
