23626. lajstromszámú szabadalom • Önműködő légnyomásos fék

á nyomás az egész berendezésben állandó marad, ellenben a fékek meghúzásának ideje alatt az összes eddig ismert berendezéseknél lehetetlen a kifúvatott sűrített levegő pótlása, minthogy a sűrített levegőnek a fékvezetékbe való jutása a fékek megeresztését idézi elő. A gyakorlat azt igazolja, hogy a fékek állandóan csak akkor üzemképesek, ha meghúzatásuk után a segédtartályokat azonnal utántöltjük. Az utántöltést azonban az eddigi berendezéseknél csak úgy végezhettük, hogy a szelepet a nyugalmi helyzetébe hoztuk, melynél a fékek teljesen működésen kívül jönnek, a segédtartály pedig sűrített levegővel telik meg. Megkisérlették már eddig is oly berendezések alkalmazását, melyek lehetővé teszik, hogy a segédtartályokat megtöltsük, annak daczára, hogy a fékek és a szelep mégis munkahelyzetükben maradnak. Ezek a kísérletek két munkamódra vezettek: a fékvezeték és a fékhengerek között az összeköttetést vagy közvetlenül állították elő és a szelepet egyidejűleg oly állásban tartották, melynél az a fékhengerek kifúvató csatornáját elzárta, vagy pedig a csővezetéket a segédtartályon át kötötték össze a fékhengerekkel ama csatorna útján, mely rendszerint a tartályból a hengerekbe áramló levegő bebocsátására szolgál. A segédtartályoknak a fékek megeresztése nélkül való megtöltését eszközlő föntebb jelzett berendezések azonban nem váltak be, minthogy nemcsak a fékek megeresztését, hanem a csövek megtöltését sem eszközölhetjük a nélkül, hogy a fékhengerben lévő levegő nyomása kisebb maradjon, mint a fékvezetékben uralkodó nyomás. Megkisérlették azonkívül azt is, hogy a tartályokat a fékhengerek egyidejű kikapcsolásával töltsék, azonban siker nélkül. A találmányom tárgyát képező légnyomásos fék állandóan üzemre kész állapotban van, azért, mert a fékvezetékben és segédtartályokban a normális nyomást az alatt létesítjük, míg a fékek meg vannak húzva és mert a segédtartályok újratöltését a szelepek azon állásánál végezzük, melynél a fékek meg vannak húzva, mi közben a fékhengerekben a nyomást a tartályból átvezetett sűrített levegővel tartjuk fönn. Ha a hengerekben a nyomás csökkennék vagy ha a fékeket nagyobb erővel kellene meghúzni, akkor a tartályokat és a hengereket újra töltjük ós ezt a munkamenetet annyiszor ismételjük meg, míg a fékeket meghúzott állapotban kell tartani. Könnyen belátható, hogy a jelzett fékhenger önműködő féknek tekintendő, mert a fékek meghúzása mindig az által történik, hogy a fékvezetékben lévő levegő először a segédtartályokba áramlik át, mialatt a tartály és henger egymással összeköttetésben nincs és csak ezután jut a segédtartályokból a hengerekbe, még pedig jóval kisebb nyomás alatt, mint a minő nyomás alatt állott a fékvezetékben. A csatolt rajzokon: az 1. ábra a funkcziós szelep és szelepszekrény függélyes metszete kapcsolatban a fönti czél elérésére szolgáló szerkezetekkel, melyek a szelepszekrény toldatában vannak elrendezve. A 2. ábra egy gyors működésű funkcziós szelep függélyes metszete, melynél az előbb említett szerkezetek módosítva vannak. A szerkezet leglényegesebb része egy a szelepszekrényen megerősített külön szekrényben foglal helyet. A 3. ábra az 1. ábrán látható szerkezet főtolattyújának és tolattyútükrének fölülnézete. A 4. ábra a 2. ábrán látható szerkezet tolattyútükrének fölülnézete. Az 5. ábra a 2. ábrán látható szelepszekrény fölülnézete, melynél a 2. ábrán látható szerkezettől eltérően az új szerkezetekkel ellátott szekrény oldalt van megerősítve. A szekrény egy része ki van törve, hogy a csatornákat és nyílásokat láthatóvá tegyük. A 6. ábra az új szerkezetet magában foglaló szekrény keresztmetszete. A 7. ábra a szelepszekrénynek oldalnézete, melyen a 6. ábrán látható szekrényt csavarolás útján erősítjük meg.