23618. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó tüzelőberendezések huzatszabályozó csappanóihoz

— 2 -a diafragmára ható szívóerő zérusról 0 06 kg.-ra emelkedik, a diafragma a motort szabályozó berendezést működésbe hozhassa. Ekkor a motor dugattyúja az ellenkező irányban mozdul el és a huzatszabályozó csappanót nyitja. Ezzel egyidejűleg az öszszes részek az eredeti állásukba térnek vissza. A jelzett elvek szerint szerkesztett és a következőkben részletesen leírt berendezés, az 1. ábrán elölnézetben, a 2. ábrán részben oldalnézetben, részben függélyes metszetben látható, a 3. ábra az 1. ábrán látható berendezés egy részlete, a részek némileg más állásban vannak és az ellenkező oldaluk látható, mint az 1. ábrán, a 4. ábra metszet a 3. ábra 4—4 vonala szerint, az 5. ábra a fölfogó berendezés fölűlnézete, a 6. ábra a 2. ábra 6—6 vonala szerint vett metszet, a 7. ábra részletrajz, a 8. ábrán a berendezést tüzelésnél alkalmazva tünteti föl, a 9. ábra az erőt tározó berendezés egy módosított kiviteli alakjának részletrajza, a 10. ábra az 1. ábrán látható berendezés módosítása, a 11. ábra a 10. ábrához tartozó oldalnézet. A rajzokon (6) egy vízerőgép hengerét, (7) az ebben mozgó üreges dugattyút jelzi? mely ólommal van kitöltve, hogy fölfelé mozgásának befejeztével saját súlyának hatása alatt mozoghasson lefelé. A dugattyú fölső végén egy asztalalakú (9) fej van elrendezve, melyen még több súlyt helyezhetünk el. A (9) fejen a (10) rúd van megerősítve, mellyel a tüzelés huzatszabályozó csappanója van egy láncz útján összekötve. A henger másik végén a (11) csaptok van kiképezve, melynek egy (14) csapforgója és (12), illetve (13) be- és kivezetőcsöve van. A (14) csapforgón megfelelő (15 és 16) nyílások vannak kiképezve. A csaptok és a csapforgó vége között levő közt a (17) furat köti össze a kivezetőcsővel, hogy a szelep a folyadék nyomása alatt a csapfokban meg ne szorulhasson. A csapforgót egy alkalmas (19) antifrikcziós korong segélyével beállítható (18) beállítócsap szorítja a csaptokra, másik vége egy (21) koronggal van fölszerelve, melyen a (22 23) peczkek vannak kiképezve. A (24) karon alkalmazott súly a (25) csap közvetítésével a (26) csapágyban forgathatóan van ágyazva, ez a súly képezi a berendezés működtető tagját. A (25) csap tengelye a (14) csapforgóéval összeesik, de a (25) tengelycsap a (14) csapforgóval összekötve nincs. A (25) csapon két rövid (27. 28) kar van fölékelve, melyek czélját később fogjuk ismertetni. A súlyt viselő (24) kart, mint az az 1. és 2. ábrán látható, egy megfogóberendezés tartja a kellő helyzetben. A megfogóberendezést egy a csapja körül forgatható két (30 31) megfogókilinccsel ellátott (29) lemez képezi. Ha a berendezés az üzemnek megfelelően be van állítva, a (24) karból fölfelé kinyúló (32) újj eme megfogókilincsek egyikére fekszik. A (29) lemezből kiálló (60 61) peczkek (3. ábra) meggátolják, hogy a (30 31) kilincsek a (24) karon alkalmazott súly hatása alatt elmozduljanak. A megfogó berendezést a (34) rúd köti össze a (33) diafragmával, mely a (35) kamarában van elrendezve ; eme kamara fölső vége a külső levegővel közlekedik, míg alsó része a tüzelés tűzhelyével van összekötve. A diafragma és (34) rúd kapcsolási helyével szemben a (20) csap körül forgatható (29) lemez egy rúddal van fölszerelve, melybe csavarmenetek vannak vágva és melyen a (36) súly tolható el. Mikor a (24) kart az ellenőrző berendezés a (29) megfogó lemezből kiváltja, a kar leesik és mikor a (21) korong (22) peczkét éri, a korongot mozgatja és így ezt és a (14) szelepet a másik állásba viszi, minek következtében a vízerőgép az ellenkező irányban mozog. (24) kar mozgását a (37 38) ütközők határolják, a (21) korong mozgását pedig mindkét irányban egy-egy fix (39) csap