23304. lajstromszámú szabadalom • Áramátalakító

— 7 — mely másik végével az (51) szorítócsavar j segélyével a kefetartóhoz van erősítve. Ezen sodronyok számára a (48) kefetartó falaiban hosszhasítékok vannak kiképezve (8. ábra). A kollektort természetesen akként kell méreteznünk, hogy a kefék szögsebessége következtében a széntömbök a kollektor falához kivánt nyomással szoríttassanak oda, midőn a kefék újak. Ha a kefék bizonyos mérvben már elkoptak, akkor a czentrifugális erőnek ezáltal okozott csökkenését alkalmas fémsúlyok által kompenzáljuk, melyeket a kamrák belsejében rendezünk el. Ezen súlyok forgás alkalmával a kefékre nehezednek és ekként helyreállítják a kivánt odaszorítást. A tökéletes kommutálás szempontjából ajánlatos a széntömböket az (53) lamellából (9. ábra) összeállítani, melyeket az elektromosságot rosszul vezető anyaggal ragasztunk össze egymással, míg a tömbök belső oldalát vastag rézréteggel vonjuk be. Ezen forgó kefék csak akkor jönnek működésbe, miután a készülék egyenáramát bekapcsoltuk és a kefetartók normális sebességüket elérték. Azonban az is csak akkor következik be, midőn váltakozó áramokat egyenárammá alakítunk át, mivel a mótor hajtása a kívülről bevezetett váltakozó áram segélyével történik. Ellenben másként áll a dolog, ha egyenáramot váltakozó árammá akarunk átalakítani. Ekkor az egész készüléket az egyenáram által kellene a szükséges sebességre hoznunk. Ezen czélból kell. hogy a széntömbök már a nyugalmi állásnál támaszkodjanak a kollektorhoz. E szerint a széntömbök alatt rugókat kell elrendezni; ezen rúgóknak azonban nem kell nagy erőt kifejteniök, mivel a készülék elindítás közben csak csekély áramot fogyaszt. Szükséges azonban, hogy ezen rúgók tömege oly kicsi legyen, hogy a czentrifugális erő a megengedhető és szükséges mérték fölé ne emelkedjék. Ezen czélból a következő elrendezést alkalmazzuk : A kefetartó, a mint a 10. ábrából látható, az (54) koszorúval bír. A kefék számára szolgáló (55) kamrák ezen koszorún csavarok segélyével elszigetelten vannak megerősítve. A koszorú és a kamrák között az (56) légtömlő van elrendezve, melyre homorú fölületükkel az alumíniumból készült (57) részek támaszkodnak (11. ábra). A kefék számára szolgáló kamrák közt egy, a légtömlő befogadására szolgáló, a koszorúra szerelt köpenyt rendezhetünk el. Az egyes (57) részekbe egy-egy (58) széntömböt illesztünk be, a hol is az (57 részek az (59) hosszhasítékkal bírnak, mely a kamrák (52) hasítékának felel meg és melyen az összekötő sodronyok járnak át. A 11. ábrában ezenkívül még a fémből készült (60) ék van föltüntetve, mely a széntömbök elhasználódásának kiegyenlítésére szolgál. Ezen elrendezésnél elegendő a légtömlőt fölfújni és az összes kefék kivánt nyomással szoríttatnak a kollektorhoz. A helyett, hogy a keféket forgatnék, lehet az elrendezést akként is foganatosítani, hogy a transzformátorgyűrű ós a kollektor forogjon. Ezen esetben elegendő a transzformátorgyűrűn bizonyos számú kontaktusgyűrűket elrendezni, melyeken kefék csúsznak és melyek a 2. és 3. ábrákban föltüntetett, az áram elvezetésére szolgáló szorítókat helyettesítik. A szerint, a mint az áramátalakítónak egy-, három-, ill. kétfázisú váltakozó áramot kell szolgáltatni, a primár áramköröket két diainetrális szorítóval, ill. három 120°nyira egymástól elrendezett szorítóval, ill. négy 90°-nyira egymástól elrendezett szorítóval kötjük össze. A 12. ábrában föltiintetett sémánál föltételezzük. hogy az áramátalakító háromfázisú váltakozó áramokat szolgáltat, ill. fogyaszt. A primár áramkörök e szerint a három (61. 62, 63) szorítóval vannak összekötve, melyekbe a hálózat három vezetéke