23304. lajstromszámú szabadalom • Áramátalakító
- 23 negyedbe esnek a (32) ív segélyével (5. ábra) és ugyanezen áramkörök többi szabad végeit a (33) ív segélyével kötjük össze egymással. A második összetett áramköröknek az első és negyedik negyedbe eső összes szabad végeit pedig a (34) ív és ugyanezen áramkörök többi szabad végeit a (35) ív segélyé vei kötjük össze egymással. Ily módon két külön, önmagában zárt áramkört nyerünk, melyeket első és második eredő áramköröknek nevezünk. Az első eredő áramkör a (32) és (33) ívek közé, a második eredő áramkör pedig a (34) és (35) ívek közé van iktatva. A (32) és (33) ívek a (18) ill. (19) szorítóval^ (34 és 35)ívek pedig a (20), ill. (21) szorítóval vannak összekötve,úgy, hogy az eredő áramkörökben gerjesztett áramok az áramátalakító motorjának két áramkörébe vezettetnek. A föntebb említett módon összeállított összetett áramkörök a következőkben leírandó sajátságokkal bírnak, melyekről kísérletek útján is meggyőződtünk. A transzformátorban egyes-egyedül két kétágú sinuzoidális erővonal léphet föl. melyeknek egyike jobbra, másika balra forog. Az összetett áramkörök szabadon hagyják fejlődni ezen erővonalakat, ellenben minden más, úgy jobbra, valamint balra forgó, kettőnél több ággal bíró erővonalat elfojtanak. A.mótor fegyverzete egy mágnesesernyő közepette forogván,csak oly erővonalak keletkezését okozhatja, melyek ezen ernyőhöz képest helytállók és ennek következtében a fegyverzethez képest ellenkező irányban futnak. Azon áramoknak, melyek ellentétes irányban futó erővonalakat igyekszenek gerjeszteni, az áramkörökben az ohmikus ellenállásukon kívül egyéb elektromótorikus erőt nem kell legyőzniük. Minthogy az eredő áramkörök a transzformátor gyűrűjéhez viszonyítva oly módon vannak elrendezve, mint a mótor fegyverzetének áramkörei ezen fegyverzet gyűrűjéhez viszonyítva, azért ép úgy, mint a mótor fegyverzetében ehhez viszonyítva, csak egyirányú erővonalak létezhetnek, a transzformátor gyűrűjében szintén csak bizonyos meghatározott irányú erővonalak lehetnek és következésképen az egyedüli erővonalak, melyek transzformátorban keletkezhetnek, kétágú szinuzoidál erővonalak, melyeknek iránya az áramátalakító részét képező szinkrón mótor forgási irányától fiigg. Ezen kétágú szinuzoidáiis erővonalak intenzitása csak a primér áramot szolgáltató szorítók közötti effektív feszültségtől vagy a kefék között mért egyenáram feszültségétől függ, a primér vagy szekundé)' áramkörökön átfolyó áramok intenzitásától ellenben független. Ebből következik, hogy : 1. Ezen erővonalak változásai által a kefék segélyével rövidre zárt szekundér tekercsekben létesített elektromótorikus erő független a transzformátor fogyasztásától és csakis a kefék között fönnálló feszültségtől és ez utóbbiak beállításától függ. A kommutálás eszerint a legjobb föltételek között megy végbe. 2. Azon pillanattól fogva, melytől a transzformátorban csak az előzőkben definiált erővonalak idéztetnek elő és ha az áramátalakító váltakozó áramokat egyenáramokká alakít át és az áramátalakítónak szorítói között állandó effektív feszültséget tartunk fönn, a nyert egyenáram feszültségváltozása, midőn az áramátalakító áramszolgáltatása zérustól maximumig növekedik, csak áramköreinek chemikus ellenállásától foij; függni; a feszültségváltozás tehát igen szűk határok közé van szorítva. A megfordított esetben, vagyis ha az áramátalakító egyenáramot alakít át váltakozó árammá, ugyanez áll. Bizonyos esetekben az áramátalakító szerkezetét egyszerűsíthetjük azáltal, hogy a secundár tekercseket a kollektorral összekapcsoló összeköttetéseket a rendszer ágyazásának részét képező öntött vasrészeken vezetjük keresztül. Ha ily elrendezésnél az áramok igen erősekké lesznek, akkor a vastömegekben tetemes erővonalakat gerjesztenek, melyek vagy a kommutálást befolyásolják károsan, i vagy pedig kárba vesző meleget fejlesztenek.
