23304. lajstromszámú szabadalom • Áramátalakító

A (18) és (19), valamint a (20) és (21) szorítókba oly áramkörök vezetékeit kapcsol­juk. melyek a transzformátor részeit képezik és melyeknek rendeltetését későbben fogjuk leírni. Az (5) mótor természetesen szintén két fázisú váltakozó áramú mótor gyanánt van foganatosítva. Mint már említettük, a mótor mágnese helytálló, fegyverzete ellenben forog. A fegyverzet áramkörei a (18, 19) és (20, 21) szorítókról ágaznak el, melyekbe, mint már említettük, a transzformátor specziális áram­köreinek vezetékei vannak bekapcsolva. Az áramoknak a fegyverzetbe való beve­zetése a (22, 23, 24) kefék segélyével (3. ábra) történik, melyek megfelelő tartókra vannak szerelve. A mótor gerjesztő csévéit párhuzamosan kapcsoljuk az egyenáramú -f- és — szorí­tók (2. ábra) közé. A mótor tengelyének (25) végén alkalmas hüvelyt rendezünk el, melybe megfelelő kulcsot illesztünk. Ez utóbbi segélyével a motort szükség esetén kézzel is elindíthat­juk; a hüvely fenekét előnyösen rézsútosan készítjük, úgy, hogy midőn a mótor teljes sebességgel forog, a kulcs automatikusan kapcsoltatik ki. A transzformátor gyűrűalakúan van kiké­pezve és magja a kívül fogazott, egymástól elszigetelt és egymás mellett elrendezett vas­lemezekből képezett (26) koszorúból áll (4. ábra). Ezen koszorú szintén vaslemezekből készült egymás mellett elrendezett ívalakú (27) lamellákkal van körülvéve. Ez utóbbiak a belső (26) koszorú fogainak végeihez illesz­kednek és akként vannak egyesitve, hogy egy a belső koszorút körülfogó második koszorút alkotnak. Ezen elrendezésnél a mágneses erővona­lak, az elhanyagolható légközökön átcsapván a 4. ábrában pontvonalkázottan föltüntetett módon önönmagukba visszatérnek. A külső koszorúnak ívalakú lamellákból való összeállításának az a czélja, hogy a transzformátor áramköreit képező csévéket a koszorúra ráilleszthessük és ez utóbbin el­csúsztathassuk. Minden egyes fogközben egymás mellett vagy egymás fölött négy különböző tekercs van elrendezve. Ezen tekercsek elő­nyösen Gramme-féle gyűrű módjára vannak készítve és a fogközöket befedő külső koszo­rút körülveszik. Ezen négy tekercs a következő : 1. a (2o) primér-tekercs. 2. a (29) szekundér-tekercs, 3. egy specziális. a következőkben első kompenzáló áramkörnek nevezendő (80) te­kercs és 4. egy a következőkben második kompen­záló áramkörnek nevezendő (31) tekercs. Az összes (28) primér-tekercsek, melyek azonos szerkezetűek, az 5. ábrából látható módon sorosan vannak kapcsolva, a hol is a (28) referens szám mellé az illető fogköz sorszáma zárjelben index gyanánt van beirva. A szekundér-tekercsek szintén azonos szer­kezettel birnak és az 5. ábrában (29)-el van­nak jelölve, a hol is ezen referens-szám | mellé zárjelben a fogközök illető sorszáma | is meg van jelölve. Ezen sémában valamint | a 4. ábrában is (20) fogköz van föltételezve. Ezen tekercsek egymással és a kollektor­nak (1, 2, 3) lamelláival akként vannak kap­csolva, a mint az az egyenáramú gépek fegyverzeténél szokásos. Általában ajánlatos a transzformátort csak kétsarkú gyűrű gyanánt foganatosítani, ellen­ben a kollektort nagyobb számú sarkra berendezni, hogy ekként a kefék szögsebes­sége lehetőleg csökkentessék. Az 5. ábra a szekundér-tekercsnek a kol­lektor lamelláival való kapcsolási módját lát­tatja(20)tekercsel és nyolczsarkú kollektorral. A kompenzáló áramkörök következőképen vannak elrendezve: A (26) koszorú minden fogközében a pri­mér- és szekundérrtekercseken kívül még két különböző tekercs van elhelyezve, melyek­nek tekerűletszáma az egymásra következő fogközökben oly számsor szinusai szerint vál­tozik, melynek tagjai az illető fogközhöz tartozó központi szögnek a természetes szám­sor egymásra következő mennyiségeivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom