23128. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző berendezés

dalán és alatt egy ekeszerű lemezt rendezhetünk el. A (k) keféből a szigetelt (0) drót a vonatvezetőhöz vezet, itt a (P) csöngettyűvel és a (Q) jelzőberendezéssel van összekötve. Ez a (Q) jelzőberendezés egy faszekrényből Ali, mely egy elektromágnest foglal magában, mely egy emelő egyik végére hat; az emelő másik vége pedig egy kétszínű tárcsát hord. A tárcsa vörösszinű része «tilos» föliratot, fehérszínű része pedig a «szabad» föliratot hordja. Ezek a részek fölváltva válnak láthatóvá egy üvegen át. Ha áram nem működik, akkor a tárcsa «tilos» részét látjuk. Ha az áramkör zárva van, akkor a «szabad» föliratú részt láthatjuk, mely addig marad meg, míg az áramkör nincs megszakítva. Az áram a (P) csöngettyűn való átfolyása után a (Q) jelzőberendezést működteti, innen az (R) telephez vezet, melynek másik sarka a földdel van kapcsolva. A vonatvezető helyén egy (S) telefont rendezhetünk el, mely a vezetékkel össze van kötve és így a mozdonyvezető és a jelzőőr között közvetlen telefonikus összeköttetést létesítünk. A (Q) jelzőberendezés és az (S) telefont, tért megtakarítandó, egy szekrényben is rendezhetjük el. Ha a vonat a (C) távolságjelzőhöz közeledik, akkor a mozdonyvezető az első (A) kontaktusdrót elérésénél elektromos jelzést kap. Minthogy ez a drót megszakítás nélkül vezet a jelzőőr bódéjába és ott a (G) csöngettyúvel van összekötve, a jelzőőr értesítve lesz arról, hogy vonat közeledik, egyidejűleg pedig a vonatvezető a vonat állását tudja meg. Az (A) drót a jelzőbódéhan akként van elhelyezve, hogy a jelzőőr nem férhet hozzá. Ha az elektromos kontaktus fölmondja a szolgálatot, akkor a mozdonyvezető a (J) ütköző által működtetett mechanikai (I) csengőmütői kap jelzést. A (C) távolságjelző elérésénél a mozdonyvezető a második (Al) drót útján «szabad» vagy «tilos» jelzést kap és ekkor lassan halad a befutó jelzőig, a hol egy második mechanikai csöngettyűjelzést kap, mely a mozdony helyzetét adja meg. Ha a mozdonyvezető a második mechanikai csöngettyűjelzés után nem kap «szabad» jelzést, akkor a menetsebességet még jobban csökkenti mindaddig, míg a harmadik mechanikai csengőjelzést éri el és már most addig marad állva, míg a (Q) berendezésen a «szabad» jelzést vagy az (8) telefonon át más intézkedéseket nem kap. A mozdonyvezető tehát a vonat biztosítására két különböző, egymástól független jelzést kap: egy hallhatót és egy hallhatót és láthatót. Lehet az (Al) drótot a befutó jelzésen túl a távolságjelző előtt bizonyos távolságig vezetni, a mikor is az egyik mechanikai csöngettyűjelzés a távolságjelzőn, a másik pedig körülbelül 50 méternyire van a befutó jelző előtt elrendezve. Ha a mozdonyvezető az első mechankiai csengőjelző áthaladásánál nem kap «szabad» jelzést, akkor lassítja a menetet mindaddig, míg a második mechanikai jelzést nem kapta és akkor állva marad mindaddig, míg a jelzőőr «szabad» jelzést ad. Ha a távolságjelzők nincsenek elrendezve, akkor a föntebbi berendezéseket az előzőleg leirt módon a befutó jelzővel kötjük össze. A mozdonyvezető ekképen a jelzőőrrel közvetlen összeköttetésbe lép, a kitől a jelzőberendezés útján jelzéseket kaphat, vagy a kivel telefon útján érintkezésbe léphet, még ha a mozdonybefutó el is van foglalva. A «szabad» jelzés adásánál a vezetéket zárjuk és a jelzőberendezésben a fehér tárcsa jelenik meg «szabad» fölirással. Ha «tilos» jelzést akarunk adni, akkor nem zárjuk a vezetéket és a vörös tárcsát látjuk «tilos» fölirással. Miután a vonat a «tilos» jelzés következtében megállíttatott, a jelzőőr a mozdonyvezetőt telefon útján fölhívhatja és őt megfelelően értesíti; ezt a mozdony hordotta kefék teszik lehetővé, melyek a mozdonnyal való összeköttetést föntarthatják, míg ezek a befutó jelzőn nem haladtak át. A mozdonyvezető még akkor is kaphatja a «szabad» jelzést, ha a menetet a «tilos» jelzés megkapása folytán lassította vagy ha egy