23128. lajstromszámú szabadalom • Vasúti jelző berendezés

— 160 — (P) kikapcsolóhoz vezet, mellyel az említett berendezéseket kikapcsolhatjuk, miközben j ismeretes módon a (H) telep (G) elektromos esöngettyűjével és a földdel összeköttetést létesítünk. A (H) telepből drót vezet az említett kapcsoló berendezések egy másikához, melyet ez esetben a jelzőemelő segélyével működtetünk. A vezeték ezután a perron azon helyéhez vezet, melyen a lokomotivok rendszerint megállanak. Innen a vezeték fölfelé van vezetve úgy, mint azt (A2)-nél láttuk éa mint előbb, ugyancsak a szigetelt tartók mentén tovább, eléggé távol ahhoz, hogy a mozdony megállításánál kontaktust létesíthessünk. Szükség esetén a drót, mint föntebb említettük, a kivezető jelzővezetékekhez vezethet. Itt a drót végződik; gondoskodnunk kell arról, hogy a drótok jól legyenek elszigetelve. A lokomotivon egy mechanikai (I) csöngettyű szerkezet van elrendezve, melyet az (il) emelő segélyével működtetünk akként, hogy ez a vágányon elrendezett (J) ütközőhöz (1., 2., 8. és 9. ábra) ütközik akkor, ha a mozdony a vágány ezen részén halad át. Eme (J) ütközők elseje a távolságjelző előtt az első (A) dróttal szemben foglal helyet. A második (J) ütköző a befutó jelzőhöz vezető drót magasan fekvő (Al) része előtt van elrendezve, a harmadik (J) ütköző pedig körülbelül 50 méternyire van a befutó jelző előtt. A mozdonyon azonkívül egy (k) fémkefe van elrendezve, melynek drótjai vörös rézzel bevont vagy nickelezett aczélból, bronzból, aluminiumból, sárgarézből, vagy valamely más alkalmas rugalmas anyagból állnak. A czélszerűen forgathatóan elrendezett (k) kefe a 3., 4., 5. ábra szerint a (kl) koszorúagyból és nyolcz sugárirányú (k2) hüvelyből áll, melyekbe a (k4) csapok, (k5) szorítólemezek és (k6) csavarházak segélyével rögzített (kS) drótkötegek vannak helyezve. Egy egyenes merev (L) aczélrúgó egyik végével az (11) csavar segélyével a kefét hordó (k7) karon van megerősítve. A rúgó másik vége (12) csúcsával a (k8) kefetengely végével kapcsolódik. Ez által két czélt érünk el. Az (13) állító csavar meghúzásával az (L) rúgó az (12) csúcsot a (k8) tengely végébe nyomhatja és ez által jobb vezető összeköttetést létesíthet, melyet különben a csapágyakban lévő olaj befolyásolhatna. Hogy megakadályozzuk azt, hogy az olaj (12) csúcsig érjen, a tengely vége a csapágyon túlnyúlik. Azonkívül a berendezés segélyével szükség szerint a tengely végén föllépő súrlódást fokozhatjuk és ez által a kefe forgássebességét csökkenthetjük vagy a kefét meg is állíthatjuk. A csapágyakat hordó (k7) karok a lokomotivon elrendezett (k9) fatömbökön foglalnak helyet. A kefetengelyek csapágyai tetszőleges berendezéssel bírhatnak; a csapágyakat az (M) szorító csavar (3. ábra) segélyével rögzíthetjük. Azáltal hogy a kefe a dróton való áthaladásnál forgásba jön, a súrlódás a legcsekélyebb és így a kefe igen tartós; azonkívül még akkor is érünk el jó kontaktust, ha a kefe egyes sortéi (drótjai) el vannak hajlítva és az (A Al A2) drótokat el nem érik. A (k7) kar csuklós lehet, úgy hogy a kefével együtt lengést végezhet, miáltal a lökés gyöngíttetik, ha a lokomotív a kefét a drótot hordó (a) tartó felé viszi. A kefét a lökés után rúgó viheti vissza. Ily rúgót a kefe mindkét oldalán rendezhetünk el, a mikor is a rugók ellenkező irányban vannak megfeszítve, úgy hogy a kefe mindkét irányban végezhet lengéseket, melyeket gummiiitközők határolhatnak. Lehet a drótokat hüvelyekbe történő behelyezés helyett köröskörül körben is elrendezni, mint az a 6. ábrán látható és a (k5) gyűrű segélyével összeszorítani. A 7. ábra a kefe egy másik kiviteli alakját láttatja. A (k3) drótok egy szorítócsavar és lemez útján egy (k7) karra vannak szerelve, mely a (k9) fatömbön mereven meg van erősítve. A tömböt bármely esetben egy a íokomotívon elrendezett (N) hüvelyben föl- és alácsusztathatjuk és bármely helyzetben az (nl) csavar és (n2) lemez segélyével rögzíthetjük, mint azt a 2. ábra mutatja. Ily módon a kefét, ha nincs szükség rá, a drótról leemelhetjük. Hogy a drótról a havat lesöpörjük, a kefe két ol-