23051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás thermoelektromos telepek előállítására

mely a (h) sárgaréz pálczáía van csavarva, valamint a (d) vörösréz rúddal; az egész földuzzad és a két rézszulfúr képződés közben pásztaszerű állapotban összeforr és egyesülve, a sárgaréz drótot magába zárja, mely változatlan marad. Ilyen módon a rézszulfúr rúdon vagy hüvelyen rézszulfúr gyűrűzet támad. Ez a rézszulfúrnek valóságos önképződő forrasztása, mely által a sárgaréz közbeszorul és tökéletes és erős kontaktust alkot. Az ilyen forrasztást akárhányszor vörösizzóvá lehet hevíteni és le lehet hűteni a nélkül, hogy ez ártalmas volna. Ez a forrasztás a rézszulfúr rúd villamos ellenállását semmiképen nem emeli és a hőmérséklet változása sem változtat rajta. A 8—11. ábrák egy ilyen módon szerelt rézszulfúr-sárgaréz termoelektromos elemet mutatnak be. II. A fönt ismertetett módon összefonunk egy vörösréz és egy sárgaréz drótot, azután az egészet az előbbi módon egy már kész rézszulfúr rúdra vagy hüvelyre csavarjuk és az egészet tégelyben vagy kemenczében szulfúráljuk. A vörösréz drót szulfűrálódik és ugyanakkor a rézszulfúr rúd vagy hüvely megpuhul, az egész összeforr és a sárgaréz drótot körülzárja. Ez az eljárás lehetővé teszi azt, hogy valamely rézszulfúr rúdra vagy hüvelyre bármikor új kontaktusokat helyezhessünk és javításokat eszközölhessünk. III. A szulfűrálandó rézrúdra egyszerűen rátekerünk egy sárgaréz drótot vagy pálczát; a szulfűrálás közben ez a sárgaréz a rézszulfúrbe teljesen beleszorul és tökéletesen szoros kontaktust alkot. Ez a kontaktus azonban kevésbé szilárd, mint az előbbiek és a középső rézrudat ki nem vehetjük, úgy hog.y a rudat tökéletesen szulfűrálnunk kell. Ez a mód megfelel akkor, ha tömör szulfürrudakat akarunk kapni direkt szulfűrálás útján. Ügyelnünk kell arra, hogy a sárgaréz drótot ne húzzuk túlságosan szorosra, hogy kéngőzök a rezet érhessék. IV. A szulfűrálandó rézrúdra (12. ábra) megfelelő hosszúságban köpenyszerúen borítjuk az (i) sárgaréz hálót vagy vörös és sárgaréz drótból készült hálót, melynek tág nyilasai vannak, e fölé, de nem túlságos szorosan, csavarjuk a (j) vörösréz drótot, melyet ismét néhányszor körülcsavarunk a (g) vörösréz fonállal körülgöngyölt (h) sárgaréz dróttal, mely összekötő fonál gyanánt szolgál. Ezután az egészet szulfúráljuk. A szulfűrálás után a sárgaréz háló teljesen körül van zárva a rézszulfűrrel ós azzal egy testet képezve, tetszés szerinti föliileten tökéletes kontaktust alkot. A vörösréz dróttal kombinált sárgaréz drótot néha a sárgaréz háló egész fölületére reá vonjuk. Azt hisszük, hogy e példákkal eléggé megmagyaráztuk eljárásunkat. Megjegyezzük azonban, hogy ezek csakis példák és hogy az eljárás részleteiben módosítható, valamint a sárgarézen kívül más, a czélnak megfelelő és a szulfűrálásnak ellentálló fém alkalmazható, mely a rézszulfűrrel kontaktusban, elegendő elektromotoros erőt szolgáltat. Minden egyes esetben a forrasztás után a darabokat vörös izzásra kell hevíteni levegő hozzájárulása nélkül, több órán keresztül, mint azt fönt az olvasztott rézszulfűrre vonatkozólag mondottuk. Ez a hevítés az ellenállást csökkenti és az elektromotoros erőt növeli és egyenletessé tesz'. A kemenczébe mindig vörösréz darabokat teszünk, hogy azok az elpárolgó ként abszorbeálhassák. 3. Az elemek és védő burkok szerelése. Az általunk leírt módon szerkesztett termoelektromos elemeket a meleg közvetlen hatása ellen meg kell védeni, hogy a rézszulfúr pörkölése kikerülhető legyen és hogy az elemeknek az ipari használhatóságához szükséges tartósságot megadjuk. Példaképen ismertetjük a rézsz.ilfúr sárgaréz elemnek néhány szerelési módját. A 13. ábra egy módszerünk szerint gyártott csőalakú rézszulfúr elem, melynek hoszsza változó lehet.