23051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás thermoelektromos telepek előállítására
— 6 — (P—Q) a z automatikus forrasztások, melyek az elem két pólusát alkotják. (m) egy vasstiveg (14. ábra) sárgarézzel bélelve, mely az (n) csavarmenetes rúddal van ellátva, mely a rézszulfür hüvelybe benyomul a nélkül, hogy azt érintené és csak — mint azt a 13. ábrán láthatjuk — a (p) forrasztás végéig ér. Ennek az aczélrúdnak az a czélja, hogy a meleget a sárgarézzel érintkező részek útján a rézszulfür csőbe bevezesse; az (n) rúdcsavar menetei a meleg sugárzást mozdítják elő. Ennek az aczélrúdnak (o) vége az elemeket hevítő lángba vagy tűzhelybe ér. Az (m) vassüvegre, valamint a szulfűr hüvelyre is, a (p) forrasztásig (r) sárgaréz huzalt göngyölünk; ezen sárgaréz drót fölé, a (p) forrasztást is födőleg, azután (s) azbeszt papirosréteget vagy azbeszt szövetet vagy csillámlemezt vagy más rossz hő- és villamvezető anyagot borítunk, mely a tűznek is ellentáll. E boríték fölé az egésznek védelmére azután még (t) vas- vagy aczéldrótot. csavarunk igen szorosan. A hideg pólust alkotó (q) forrasztás szintén az (s) azbesztboríték és (t) vas- vagy aczéldróttal van megvédve. A (h) drót végei egymással össze vannak kötve és az elem meleg pólusát képezik, míg a (Ír) drót hideg pólus gyanánt szolgál. A 15. ábra a 13. ábrában bemutatott elemet ábrázolja példaképen az (u) tűzálló agyagból készült téglába helyezve, mely pl. valamely tűzhely aknáját képezi, míg az (n) aczélrúd (o) vége magában a tűzhelyben fekszik. A 16. ábra az elem meleg pólusának egy egyszerűbb szerelési módját mutatja. Itt a pólus az ú. n. önképződő forrasztás bizonyos hosszából áll, mely az (m) vassüveggel van födve; az (n) csavarmenetes rúd egyik vége a szulfűr csőbe nyúlik a forrasztás végéig, míg (o) vége a tűzhelyben nyugszik. Az (m) süveg (s) azbeszttel van födve, úgy mint az előbbi esetben és a (t) aczéldróttal erősen körül van göngyölítve. Alkalmazhatjuk még a következő szerelési eljárásokat is: Midőn az általunk «önképződőnek» nevezett módon a rézszulfür rúd mindkét végéhez sárgaréz drótot forrasztottunk és az elemet így elkészítettük, azt formába helyezzük és vagy csak a meleg sarkot képező forrasztás előtt vagy mindkét vég körül szabad teret hagyunk. Azután ezen üregbe vagy üregekbe megolvasztott sárgarezet vagy bronzot vagy újezüstöt vagy más megfelelő fémet vagy ötvényt öntünk, arra ügyelve, hogy az elem sárgaréz drótját körülvegye a megolvasztott fém vagy ötvény. Ily módon kapjuk az (m') védőburkot (17. ábra), melyet hátrány nélkül hevíthetünk és melyre könnyen erősíthetünk horgokat stb. az elemeknek egymás közt való összekapcsolására. Vagy pedig: Az elemeket olvasztott vasszulfűrbe mártjuk, hogy azokat egy ilyen réteg vegye körül, mely, mint tudjuk, a melegnek, sőt az izzításnak is ellentáll vagy formákba helyezzük az elemeket és a vasszulfűrt beleöntjiik vagy pl. 50°/o vasszulfűrből és 50% rézszulfűrből való keveréket öntünk bele, mely szintén ellenáll a melegnek, úgy hogy az elemeket oly burkolat veszi körül, melynek a tűz nem árthat. Bizonyos esetekben úgy találtuk, hogy előnyös a sarkok forrasztását a következő módon megerősíteni: Ha az elemet a fönt leírt önképződő forrasztással elkészítettük, akkor akár az egész elemet, akár annak csak két végét jól megolvasztott rézszulfűrbe mártjuk, minek következtében az elemet vagy annak két végét, illetve az első forrasztásokat újabbi rézszulfür réteg veszi körül, melyvédelmül szolgál és a vezetőképességet is növeli. Vagy pedig formába tesszük az elemet és arra mindenütt vagy csak két vége körül megolvasztott rézszulfürt öntünk ügyelve arra, hogy a sárgaréz drótok a formából kinyúljanak, hogy a kontaktusokat létesíthessük. Ez az újabb rézszulfür réteg az első forrasztás védelmére szolgál és a daraboknak nagy szilárdságot ád. Ezt a réteget azután a fönt jelzett mó-
