23051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás thermoelektromos telepek előállítására

Megjelent 1901. évi deczember hó 9-én. MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 23051. szám. VII/g. OSZTÁLY. Eljárás thermo-elektromos telep előállítására. HERM1TE EUGÉNE ÉS COOPER CHARLES FRIEND MAGÁNMÉRNÖKÖK PÁRISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 február hó 6-ika. Idősb Becquerel 1827-ben azt találta, hogy a rézszulfür, ha közönséges rézzel érintkezik, nagy mértékben pozitiv és hogy azok a termoelektromos elemek, melyeket ő rézszulfűrből és rézből alkotott, jóval nagyobb elektromotoros erőt szolgáltatnak, mint az összes többi te3tek, melyekkel kísérletezett, pl. a vasszulfűr, a manganperoxyd stb. Becquerel Ödön 1865. és 1866-ban folytatta ezen kísérleteket és konstatálta, hogy a rézszulfür rézzel vagy újezüsttel termoelektromos elemek alkotására alkalmas. Egyszersmind megjegyezte, hogy ha nagy hatásfokot akarunk elérni, akkor a rézszulfürnek különleges állapotban kell lennie, s szerinte ezt legjobban úgy érjük el, ha vastag rézlemezeket kéngőzben hevítünk, azután az így nyert rézszulfürt megolvasztjuk és formába öntjük oly temperatura mellett, mely olvadási pontjához lehetőleg közel áll. Kutatásaink bebizonyították, hogy Becquerel Ödön ez utóbbi pontban tévedett. Az általa ilyen módon előállított ezulfűrrudaknak rostos törési fölületük volt és tömegükben helyenként hólyagok mutatkoz-' tak, ha pedig magas temperatura mellett többször megolvasztották és homogén tömeggé öntötték azokat, akkor termo-elektromos alkalmazhatóságuk csaknem tönkrement. Mindeme óvatosság ellenére a Becquerel előállította rudak elektromotoros ereje nem volt mindig egyforma. Ruhmkorff konstatálta, hogy az esetben, ha a rézszulfúrliez kevés antimonszulfidet tett, jóval szabályosabb termoelektromos erővel bíró rudakat kapott. Végre Becquerel vizsgálatait folytatva, rájött arra, hogy ha ezeket az öntött rézszulfűr-rudakat több órán át izzítja, akkor termoelektromos erejük szabályosabb lesz. Az ily módon előállított öntött rézszulfür rudakból Becquerel laboratóriumi termoelektromos telepet szerkesztett akképen. hogy azoknak két vége körül réz vagy új ezüst huzalt csavart. Ez a telep sokkal nagyobb elektromotoros erőt szolgáltatott, mint valamennyi többi ismert elemből alkotott telep, de a telep belső ellentállása oly nagy, hogy minden praktikus használatra alkalmatlan volt és e tanulmányok laboratóriumi kísérletek maradtak. így állott ez a kérdés, midőn mi foglal-