22768. lajstromszámú szabadalom • Gázmótor

- 5 — (L —M) térfogat körülbelül a kis henger (U—VI) űrtartalmával egyenlő. Van a kettő között némi kis külömbsóg, mely abból származik, hogy a gázok térfogata az égésnél fejlődött széndioxyd képződése és a vízgőzök lecsapódása következtében kisebbedett. Végül (M—J) az expanzió görbe, mely szerint expanzió a (g) dugattyú viszszafelé mozgása közben végbe megy, mikor a (g) dugattyú visszafelé mozog és a kondenzátorral való kapcsolat még nem létesült. A (g) dugattyú jobb oldalán fölvett (E-H-I-B) munkaterület és annak bal oldalán fölvett. (J-K-L-M) munkaterület különbsége «dja a hasznos munkát, melyet az expandáltatással és kondenzálással nyerünk. Ez a diagramm azt is ábrázolja, hogy nyerhetjük vissza a falakon át a hűtésnél elveszett munkát, amennyiben a (8) hengerkazánból jövő gőz közvetítésével ezt a hőt ugyancsak hasznos munkává alakítjuk át. Ugyanis az éxpandálási görbe a légköri nyomást ábrázoló egyenest körülbelül a (g) dugattyú fele útjának megfelelő pontban metszi (ha a két henger viszonya az, melyet föntebb fölvettünk): Ugyanebben a pillanatban a kis hengerben is egyenlő a nyomás a légköri nyomással. Ettől a ponttól kezdve a gázok feszültsége eme nyomás alá sülyed. Ekkor a vezérmű fölemeli a (13) súlyt. A (b és h) hengerekben keletkezett kisnyomású tér miatt a (8) hengerkazánban a forrás igen meggyorsul, a keletkezett vízgőz a (11) csatornába áramlik, fölemeli a (12) szelepet, az (s) szelepre ható rúgó-nyomást legyőzi, tehát lehetővé teszi, hogy a gőz a (b) hengerbe beáramoljék. Ebből tűnik ki, hogy mily kedvező hatása van a (t) szelep alkalmazásának, a mennyiben meggátolja, hogy a (b) hengerbe levegő áramoljék be, míg a benne lévő gázok feszültsége a légköri nyomásnál kisebb. A (8) hengerkazánban a forrás a (b és h) hengerekben föllépő kis nyomás miatt igen rohamos, de a (10) korongok, melyek állandóan a vízbe merülnek és melyek, minthogy a kazán csak félig van megtöltve, fölületük egyik felén állandóan nedvesek, a víz heves hullámzását meggátolják. Ugyanis eme korongok folytonos lassú forgást végeznek, tehát a víz elpárolgási fölületét igen nagyobbítják, úgy hogy a víz a (h és b) hengerek hatása alatt hullámzásba nem jöhet. A fejlődött gőz a (b) henger fölületével érintkezve túlhevül, azután a (v és w) szelepek szelepházába jutva, itt még jobban fölmelegszik és az összes működő részekben fölhalmazott hőt elvonja. Ily módon a (8) henger-kazánban föllépő elpárolgás által azt a hőt, mely különben a (b) henger falán át eltávoznék, visszanyerjük, azonkívül pedig fölhasználjuk azt a hőt is, mely a henger belső felületén a meleg égésterményekből összegyűl. A föntebb leirt módon bevezetett gőz miatt a nagy henger expanziógörbéje nem lesz többé az (E-N-H) görbe, hanem az (E-N-R) görbe, melynek (N—R) része egy a légköri nyomásnál valamivel kisebb nyomásnak megfelelő, de az (N—H)"görbénél jóval nagyobb nyomásokat ábrázoló egyenes. Az (N-R-H) munkaterület adja azt a munkát, melyet a vízgőz közvetítésével értékesíthetünk. Ezt a munkát nem kisebbíti semmiféle, az égéstermények kifuvatásánál a (g) dugattyú baloldalára ható ellennyomás. Tényleg ezt a munkát csupán a gőz végzi, mely a kondenzátorban víz alakjában lecsapódik. Világos, hogy ha a kazánban a hőmérséklet 100°-nál nagyobb, az (N-R) egyenes a légköri nyomás fölé emelkedik. A gőz hőmérséklete igen természetes attól függ, mennyi hő megy át a henger'falán a hűtő vízbe. A diagrammból kitűnik, hogy a kitűzött czélt tökéletesen elérjük, t. i. az elégésnél fejlődött hőt teljesen értékesíthetjük, beleértve ama hőmennyiségeket is, melyeket a gőzök a henger és a működő részek belső föliiletének adnak át, továbbá hogy a gázt a kezdeti nyomásra és térfogatra vezetjük vissza. Van ugyan némi kis különbség a kondenzátor és a környezet hőmérséklete között, de ezt a különbséget annyira csökkenthetjük, amennyire csak csökkenteni akarjuk. Megjegyezzük még, bogy a széndi-