22768. lajstromszámú szabadalom • Gázmótor

Tegyük föl, hogy valamely motornál a kezdeti és végállapotnak megfelelő viszonyt 100-ra akarjuk venni. Ha az eddigi eljárást akarjuk követni, 100 atm. kezdeti nyomásból kell kiindulni, hogy a löket végén a nyomás 1 atm. legyen. A mi eljárásunknál 20 atm. kezdeti nyomásból indulunk ki, a löket végén pedig atm. nyomáshoz jutunk, ha a viszonyt 100-al tesszlink egyenlővé, mely nyomás kondenzácziós gépeknél általában szokásos. Ezért tehát mindvégig normális nyomásokkal dolgozunk, melyek ennek daczára a nagy expanzió következtében a gázok hőmérsékletének nagymérvű csökkentését teszik lehetővé és majdnem az összes gázokban rejlő hőmennyiségnek mechanikai munkává való átalakítását engedik meg. Eme nagy expanzió a gázok fönmaradó, a dugattyú lökete alatt ki nem használt feszültségét is tetemesen kisebbíti. Ugyanennek a czélnak elérésére már megkísértették ugyan a henger hosszának nagyobbítását, de eme eszközökkel nem sikerült a légköri nyomásnál kisebb végnyomást előidézni, mert igaz ugyan, hogy ekkor a különben elvesző álló hő egy kis részét értékesítjük, de ez a haszon nincs arányban a gép beszerzési költségének növekedésével, mert a gázok ezt a második hengert is meglehetősen magas hőmérséklettel hagyják el, sok hőt visznek magukkal, azonkívül a nyomásuk is jóval nagyobb, mintha normális hőfokra lehűtve, távoznak és mintha a bennök lévő vizgőz, — mely az előzetesen végbe ment égés terménye — lecsapódik. A találmány tárgyát képező gépnél épen azt a különbséget értékesítjük munka végzésére, mely a meleg vízgőzökkel telített gázokban lévő energia és a lehútött, a vízgőztől elválasztott gőzök kifuvatására szükséges munka között van. Végül az eddig ismert motoroknál, hogy azok működő részeit konzerváljuk, hogy a kenés lehetőségét biztosítsuk és hogy a kenőanyag megromlását meggátoljuk, a hengert és a többi részt erélyesen hűtenünk és azok hőmérsékletének túlságos nagyobbodását meggátolnunk kell. Ezt akként érjük el, hogy a henger kettős palástján a robbanó kamara és a kifuvató szelepek körül hideg vizet vezetünk át. Mindent összefoglalva a közönséges gázmotoroknál a körfolyam nem zárt. A kör| folyam egy része a levegőben megy végbe és ekkor legalább is épen annyi, sőt több munka vész el, mint a mennyit a motorban értékesítünk. Ellenben a mi motorunknál a körfolyam zárt, úgy hogy a munkát végző gázok nyomása és hőmérséklete az expanzió befejezte után a légköri nyomással és a környezet hőmérsékletével egyenlő és a végállapot a kezdeti állapottól csak annyiban tér el, hogy a végbe ment elégés következtében a gázok kémiai öszszetétele megváltozott. Ezek után ismertetni fogjuk az új körfolyam szerint dolgozó gépünket, mely a csatolt rajz 1. ábráján a 2. ábra (W—Wl) vonala szerint vett függélyes metszetben, a 2. ábrán a hengerek középvonalán átmenő sik szerint vett vízszintes metszetben és a 3. ábrán a 2. ábra (X—Y—Z) vonala szerint vett metszetben látható, a 4. ábra a nagy henger hosszmetszete, az 5. ábra a bebocsájtó szelepek működtetésére szolgáló vezérmű fölülnézete, a 6. ábra a gázelosztó tagok vezérművének fölülnézete, a 7. ábra a működési módot ábrázoló diagramm. A motornak két (a) és (b) hengere van, melyekben a (c d) dugattyúk mozognak. Ezek a dugattyúk a négyütemű gépeknél szokásos módon működnek, egyidejűleg és egy irányban mozognak, de a hengerekben lejátszódó folyamatok között két ütem fázis különbség van. Ez a két (c d) dugattyú tandem kapcsolásban van az (e) és (f) dugattyúrudak közvetítésével a (h) nagy henger (g) dugatytyújával, mely henger űrtartalma jóval — pld. ötször — nagyobb, mint az (a) és (b) hengereké. Az (a) és (b) hengerekben elégett gáz ebben a (h) hengerben expandálódik és nem jut közvetlenül a légkörbe. A 2. ábrán a (c) és (d) dugattyúkat a két