22730. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép erőgázok előnyös kihasználására
— 3 — (c d) expanzió, mely a keverék utóelégésekor hőhozzávezetés mellett megy végbe, (d e) tisztán adiabatikus expanzió. A 2. ábra szerinti diagramm a biztos üzemre sokkal előnyösebb; a legmagasabb nyomások és hőfokok lényegesen kisebbek, miáltal a géprészek tartósságát érjük el. Hogy ezzel kapcsolatban a tüzelőanyagok különösen előnyös kihasználását Í3 elérjük, a (b c) üzemtartam alatt a gázoktól elvont melegmennyiséget össze kell gyűjteni és lehetőleg tökéletesen értékesíteni. Ezt elvileg két különböző módon érhetjük el. Lehetséges ugyanis a fölhalmozott meleget a motortól tetszés szerint elválasztott üzemeknél fűtési vagy gyártási czélokra fölhasználni, így pl. nyomás alatt álló vízgőz előállítására, melyet generátorgáz készítésére alkalmazhatunk vagy pedig a fölhalmozott meleget utólag ismét magába a motorba vezethetjük be és munkatermelésre fordíthatjuk. A mi a (b c) meleghozzávezetés folyamán való középhőmérsékletet illeti, azt ki nem számíthatjuk, hanem csak megbecsülhetjük; föltehető, hogy ezen középhőmérséklet kb. 700° C. lehet; ezen esetben ha elgőzölgő víz hőfokául 200° C.-t véve a melegfölvevő állandó fűtése mellett óránként kb. 150,000 kalóriát volna képes m3 -ként átvinni. Bár a melegfölvevő az egész munkafolyamatnak természetesen csak egy bizonyos része alatt működik ily hathatósan, mindazonáltal aránylag kis melegfölvevők elegendők a szóban lévő melegmennyiség elvezetésére és pl. magas feszültségű gőz alakjában az üzemben való hasznosítására. A mennyiben a fölhalmozott meleget a motorba való utólagos bevezetés által akarnók értékesíteni, úgy ezeu magasfeszültségű gőzt vagy a löketváltozás után vezethetjük az elégési hengerbe, mihelyt a keverék elégése befejeződött vagy pedig ezt a gőzt magában vagy az elégési hengerből kipuffogó gázokkal együtt egy második munkahengerbe vezetjük be, miután azok az elégési hengerben adiabatikusan expandáltak. Minden esetben a nagyfeszültségű gőzt, mielőtt azt munkakifejtésre fölhasz- : | nálnók, egy túlhevítőben az elégési henger kipuffogó gázai által túlhevíthetjük annyira, a mennyire ezen gázok e czélra még elég melegek. Ha a magas feszültségű gőz az elégési hengerbe belép, az ezen hengerbe beépített és az elégési folyamat alatt meleget fölhalmozott súgárzótestekből még további melegmennyiséget is fölvehet. A túlhevített gőznek fölhasználása az első helyen említett esetben bír nagy fontossággal, vagyis midőn a gőzt az elégési hengerbe vezetjük be. Mint már előbb említettük igen nehéz azon időpontot meghatározni, melyben a gázok elégése minden esetben tökéletesen befejeződött. Még akkor is, ha a gőznek bevezetését valamivel később kezdjük meg, mint a hogy a munkadugattyú belső holtpontját elérte, bizonyos körülmények között néha mégis megeshetik, hogy a gőzbeáramlás kezdetén az elégés még nem fejeződött volt be. Nedves vízgőz alkalmazásánál ebben az esetben az elégés utolsó részére zavaró hatás lépne föl, a mennyiben az erős koromképződéssel menne végbe és a korom a gőzben lévő vagy ebből lecsapódó vízrészecskékkel együtt könynyen okozhatná a hengernek iszapos beszennyezését. Túlhevített gőz alkalmazása esetén, mely kondenzálási pontjából távol lévén inkább permanens gáz gyanánt viselkedik, ezen hátrányoktól nem kell tartanunk. A föntebb említett két eset mindegyikében az elégési hengeren kívül még egy második munkahengert rendezünk el és a különböző munkafolyamatok a következőkben leirt és a rajzon sematikusan föltüntetett diagrammok szerint mennek végbe. I. A magasfeszültségű gőzt túlhevítve vezetjük be az elégési hengerbe. a) Az elégési henger diagrammja (3. ábra), (a b) a keverék normális adiabatikus kompressziója, (b c) fokozatos nyomásemelkedés a (b)nél végbemenő gyújtás folytán, mi mellett a hirtelen föllépő meleg részben elvezettetik, illetőleg fölhalmoztatik, (c d) expanzió, mely a keverék utóelégésekor meleghozzávezetés mellett megy végbe,
