22663. lajstromszámú szabadalom • Fék közúti vasúti kocsik és hasonló járművek számára

— 2 — 7. ábra ugyanezeknek függélyes metszete. A 8. ábra egy tartókaron elrendezett kontaktuskefét tüntet föl. A 9. és 10. ábrák függélyes metszetek a villamos féknél alkalmazott mágnesek tengelyein át. A 11. ábra metszet a 9. ábrának y—x vonala szerint. A 12. és 13. ábrák az 5. és 6. ábrákhoz hasonlóan, a kontaktusok elrendezését és azoknak összeköttetését láttatják azon esetre, a mikor a villamossággal működtetett féknek különböző csévéi egymáshoz párhuzamosan fekszenek és egy, a csévék beigtatása után fokozatosan kikapcsolható ellenállás mögött vannak beigtatva. A 14. és 15. ábrák a két foganatosítási alaknál szükségelt áramösszekcttetések sematikus képeit adják. A 16. ábra sematikus képét adja azon viszonyoknak, melyben a mechanikusan is villamossággal működtetett fékek fékező I erői egymással állanak. A (b) féktengelyt (1—3. ábra) ismert módon a (h) forgattyú segélyével működtetjük. A (b) tengely űrös és a (bl) tengely fölé van illesztve, mely egy, az (F) dobogón elrendezett csapágyban és az (n2) tartóban van ágyazva, mely utóbbi a dobogó alsó lapjára van erősítve. Az űrös (b) tengely alsó végén egy (g) fogaskerék van megerősítve, mely a (b2) tengelyre ékelt (gl) fogaskerékkel kapcsolódik. A (b2) tengely fölső vége az (n) tartóban, alsó vége pedig az (n2) tartóban van ágyazva, A (b2) tengelyen a (g2) fogasszektor van megerősítve, mely a (bl) tengelyre erősített (g3) fogaskerékkel kapcsolódik. A (bl) tengelyen azonkívül még a (d) záró kerék van megerősítve, mellyel a (p) kilincs kapcsolódhat. E kilincs rendes körülmények között be van kapcsolva és így a féket minden állásában rögzíti. Az iméntiekből kitűnik, hogy a forgatytyú forgatásánál az űrös (b) féktengely forgásba hozatik, minek következtében a (g) és (gl) fogaskerekek révén a (b2) tengely is forgásba jön. Ezen forgó mozgás a (g2) fogasszektor és a (g3) fogaskerék közvetítésével a (bl) tengelyre vitetik át, még pedig a forgattyú mozgásának ama részében, melyben a (g2) szektor a (g3) kerékkel kapcsolatban van. A (bl) tengely alsó végén a (c) láncz van megerősítve, mely a fék meghúzásánál a tengelyre csavarodik. Ezen (c) láncz az (a) rúdhoz van erősítve, mely másik végén (2. ábra) az (a2) emeltyűvel csuklósan van összekötve. Ez utóbbi (t)-nél az (n3) tartóban, mely a dobogó alsó lapjától lefelé nyúl, akként van ágyazva, hogy az (a2) emeltyű vízszintes síkban lenghet. Ezen (a2) emeltyűvel az (a3) csuklós rúd van összekötve, melynek baloldalt fekvő vége az (a7) rúd közepével van forgathatóan összekötve. Ezen (a7) rúd a (q) féktuskókat hordja, melyek hatásos helyzetükben a jármű (W) kerekeihez fekszenek. A (g3) keréknek a (g2) szektorhoz képest elfoglalt viszonylagos helyzete a 4. ábrában van föltüntetve a kézi forgattyú zéróállásában, vagyis mozgásának kezdetén. Ezen ábrából látható, hogy a (h) forgattyúnak jobbraforgatásakor a (bl) tengely szintén jobbra forog, mindaddig, míg a (g2) szektor fogai a (g3) kerék fogaival kapcsolódnak. Azon idő alatt tehát, melyben a szektornak fognélküli része kerül a (g3) fogaskerékkel szemben, a (bl) tengelynek semmi mozgást nem kölcsönözhetünk, mindaddig, míg a szektor fogai a (g3) kerék fogaival újból nem kapcsolódnak. Ebből következik, hogy a kézzel működtetett szerkezet fékező ereje a (c) láncznak a (bl) tengelyre való fölcsavarodása által szakaszosan és a (h) forgattyúnak forgatása alatt két meghatározott pontban fejtetik ki. Hogy már most a (g2) fogaszszektor és a (g3) fogaskerék egymáshoz képest mindig ugyanazon relatív helyzetben maradjon és egymással mindenkor pontosan kapcsolódjék, a (bl) tengelyen a (g5) fogaskerék, a (b2) tengelyen pedig a (g4) szegmentdarab van megerősítve, mely a (g5) kerékkel ismertetett módon együttműködik. Az (a6) rúd akként van elrendezve, hogy azt később leírandó módon a (C) szekrény-