22592. lajstromszámú szabadalom • Lámpáknak meghatározott időben való önműködő gyújtására és eloltására szolgáló szerkezet

— 2 — nek egyik vége a (6) csillagkerékbe kapaszkodik, a másik vége pedig a (4) regulátor tengelyén lévő (7) orra fekhetik, a midőn a kerékmű mozgását megakadályozza. A kiváltó szerkezetnek (8) kiváltó karja, melynek végére a (9) kilincs van forgathatóan ágyazva az (5) kétkarú emelő tengelyére van szerelve. A határok, melyeken belül a (9) kilincs mozoghat, a (10) csavarral megváltoztathatók. A kiváltó kar emelését a (11) ütközők eszközlik, melyek egy-egy (12) beállító karra vannak erősítve. Mint már említettük, ezen szerkezet egy fő és gyújtó lángra berendezett világítókészülék számára szolgál. Ez esetben általában minden 24 órán belül csak egyszer szükséges a főlángot meggyújtani s az akkor már fölösleges gyújtó lángot egyidejűleg eloltani és csak egyszer kell a lángot kioltani, a mikor egyszersmind a gyújtó lángot meggyujtjuk. Ezen czélbóla kerékművet kétszer kell kikapcsolni, s ezért (11) ütközőkkel ellátott két (12) beállítókar szükséges. Ezen beállító karok a (13) számlap fölött mozgathatók (lásd a 10,' ábrát is), mely esetben az utóbbi az óratengelyre van erősítve és a forgást a (12) karokkal együtt végzi. A kerékmű kiváltása a beállító karok állása által meghatározott időben fog történni. A beállító karok helyzetének változtatása avatatlan kezek által nem történhetik, mivel az óramű tokja csak kulccsal nyitható. A (13) számlap az idő jelzése czéljából szilárdan álló (14) számgyűrűn van elrendezve, mely 1—12-ig kettős beosztással bír. A forgó, számlap ekkor óramutató gyanánt szolgál és mint a 10. ábrából látható, az idő leolvasásának megkönnyítésére egy mutató is lehet festve a számlapra. Az (1—12) kettős beosztáson kívül a számgyűrűn még egy (1—60)-ig terjedő beosztás van a perczeknek jelzésére, a mit egy perezmutató végez. A számlap forgása közben a (11) ütközők egy bizonyos a (12) beállító karok állása által meghatározott órában a kilincshez érnek és ezt rövid úton üresen magukkal viszik, mielőtt a (8) kiváltó kart fölemelnék, mint az 5. és 4. ábrák világosan mutatják. A (8) kiváltó kar fölemelése által az (5) emelő vége a (7) orrtól eltávolodik, mire a kerékmű mindaddig foroghat, míg a (6) csillagkerék fogának vége az (5) emelő másik karjának végét elhagyta, úgy hogy az a (8) kiváltó karral együtt az 5. ábrán pontozottan jelzett helyzetből előbbi helyzetébe térhet vissza. A (11) ütközők a (13) számlappal együtt mozognak és mivel az utóbbi igen lassan halad előre (1— 24 fordulat óránként), úgy megtörténhetnék, hogy a (9) kilincs a keveset előrehaladt (11) ütközőre esik vissza és a kerékmű megakasztását megakadályozza. Hogy ezen hátrányt elhárítsuk, van a kilincs mozgathatóan elrendezve, úgy hogy a (11) ütköző elhagyása után a kilincs az üresen végzett utat ismét visszafelé teszi meg és így biztosan az ütköző mögé és nem az ütközőre esik. A (3) tengelyen az égőanyag vezetékének (15) záró szerkezete van megerősítve. Ez a záró szerkezet üreges hengeralakú és egy megfelelő vájatba van pontosan beillesztve. Ebbe a vájatba egyrészt a (16) csatorna torkollik, másrészt pedig abból (17 18) csatornák indulnak ki az előbbi a főláng, az utóbbi a gyújtó láng számára, Az elzáró szerkezet kerületén a tengelyre merőleges két síkban (19 20) réssel van ellátva, melyek egymáshoz képest körülbelül 180 fokkal vannak elfordítva és valamivel többet, mint a henger kerületének felét foglalják el. A (19) rész (17) csatornával, a másik pedig a (18) csatornával fekszik szemben. A (3) tengelyt működtető kerékmű úgy van szerkesztve, hogy minden kiváltáskor a tengely egy fél fordulatot tesz meg. Az elzáró szerkezet minden állásánál a (16) csatorna és a (15) henger ürege között az egyik vagy a másik rés összeköttetést létesít, ellenben az elzáró szerkezet egy állásánál annak belseje a (17) csatornával a (19) résen át közlekedik, míg a másik, a (18) csatorna, el van zárva, az elzáró szerkezet másik állásában pedig annak belsejét a (18) csatornával a (20) rés