22318. lajstromszámú szabadalom • Villamos gyújtófej és villamos gyújtó, valamint eljárás ezeknek előállítására
— s _ tal elérjük azt, hogy a gyúelegy fölszine állandóan ugyanazon magasságban van, úgy hogy a (13) ütközőkre fölfekvő (8) lemezek a (12) tartályba csak (10) hegyeikkel merülnek be egy bizonyos állandó mélységig. Ennek — föltéve, hogy a gyúelegy konzisztencziája változatlan marad — az a következménye, hogy valamennyi (16) gyúelegycsöpp (8. ábra), melyek a (8) lemeznek a (12) tartályból való kivétele után a (10) hegyekhez tapadnak, egyenlő nagysággal bír4 Ezen (16) csöppek csakhamar megmerevednek. Megmerevedésük után a (8) lemezeket a (10) fejekkel egy oly folyadékba mártjuk, mely a fejeket bizonyos szinre festi, ha csak, a mi előnyben részesítendő, a gyúelegyet magát már előbb meg nem festettük. A festett vagy nem festett (16) fejeket azonban igen gyakran oly folyadékba mártjuk, mely a fejeket valamely finom hártyával vonja be azon czélból, hogy a fejek gyúelegyét atmoszférikus behatásokkal szemben ellenállókká tegyük; az ily czélra alkalmas folyadékok a sellakkoldatok, viaszkoldatok, olvasztott stearin stb. Miután a (8) lemezzel ezen procedúrák egyikét vagy valamennyijét végrehajtottuk, azokat valamely módon a (17) gyújtófejekre osztjuk föl, pl. akként, hogy a (8) lemeznek alsó szélét a megfelelő helyeken szétvágjuk. Az egyes gyújtófejeket természetesen a fogakra harántirányú vágással, CLZELZ <X2I alsó szél egyszerű levágásával is leválaszt' hatjuk. Az ekként nyert (17) gyújtófejek mindegyikét már most az egymástól gondosan elszigetelt (18) és (19) drótokkal hozzuk vezető összeköttetésbe. Ezt úgy végezzük, hogy a (18) drótot egy (20) fémcsöpp segélyével forrasztjuk az egyik (7) fémbevonathoz, a másik (19) drótot pedig a (21) fémcsöpp segélyével a másik (7) fémbevonathoz forrasztjuk. A (17) gyújtófej és a (18) és (19) drótok közötti vezető öszszeköttetést természetesen más módon egy; ezen drótokra föltolt gyűrű által is érhet-i jük el (17. ábra), mely a drótokat szorosan a (7) fémbevonatokhoz szorítja. Minden esetben egy gyújtófejet kapunk, mely a (18 19) vezetékekbe küldött, megfelelő nagy feszültségű elektromos áram által elsüthető. Minthogy azonban a vezetékzsinórokkal ellátott, ezen elektromos gyújtófejek szállításra nem volnának eléggé alkalmasak, mivel mechanikus behatásokkal szemben még nem eléggé ellenállók, a gyújtófejek biztosítására ajánlatos a 10. ábrán szemléltetővé tett következő eljárást alkalmazni. Ezen eljárás mindenekelőtt abban áll, hogy a (18 19) vezetékdrótokkal ellátott gyújtófejet (16) gyúelegycsöppjével lefelé egy papírból, kéregpapirból, czelluloidból, fémlemezből vagy más alkalmas anyagból álló (22) hüvelybe dugjuk. Ezen hüvely alakja, mint azt a 10. ábra mutatja, czélszerűen kúpos, lehet azonban tetszőleges más alakú, tehát teljes henger-, sőt sokszög-harántmetszetű hüvelyeket is alkalmazni. A (22) hüvelyben a gyújtófejjel szemben a 10. ábrán részint metszetben ábrázolt (23) rudacska van elrendezve, mely a hüvely falához szorosan hozzásimul. Ezen (23) rudacska a tölcséralakú (24) mélyítéssel bír, mely egy czentrikus csészealakú (25) mélyítésbe megy át. Ez utóbbiba helyeztetik a hüvelybe bedugott gyújtófejen lévő (16) gyúelegycsöpp, mire a (22) hüvelybe fölülről valamely gyorsan megmerevedő (26) masszát öntünk. A gyúelegycsöpp hegye a (26) massza által nem vonatik be. Ezen elegy állhat gipszből, kolofóniumból, kénből, kaucsukból, Chatterton-Compound- vagy más megkeményedő képlékeny tömegből. Ha már most a (23) rudacskát a hüvelyből kihúzzuk, kész a gyújtó, mely .— robbantó hüvely nélkül — tetszés szerinti távolságra szállítható a nélkül, hogy evvel valamely veszély volna összekötve. Ezen gyújtó külső befolyásokkal szemben rendkívül ellenálló és e mellett hatásúban kiválóan biztos. Ennek oka az előállítás
