22318. lajstromszámú szabadalom • Villamos gyújtófej és villamos gyújtó, valamint eljárás ezeknek előállítására

2 -vastag papírból, kéregpapirból, czelluloidból, kemény gummiból, csillámból, fából vagy más alkalmas oly anyagból készült (1) részből áll, melynek az a sajátsága, hogy az elektromos áramot egyáltalában nem vagy csak igen csekély mértékben vezeti. Ezen lemez vastagsága nem minden esetben egyenlő, hanem az előállítandó gyújtó fajához és rendeltetéséhez, a gyújtó fejét képező massza speczifikus vezetőellenállásához, valamint bizonyos esetekben a gyújtásra alkalmazott elektromos gyujtógépek sajátságaihoz alkalmazkodik. Ezen, lényegében egy lapos rudacska alakjával bíró és a mi nem minden esetben szükséges, itt fölső végén kihegyezett végű csík mindegyik oldalán a (2) bevonattal, bír, mely az elektromos áramot lehetőleg jól vezeti. Ezen (2) bevonatok tehát fémlapokból, fémcsíkokból vagy vékony lemezekből állhatnak, melyek valamely alkalmas módon, pl. a fémnek galvánikus úton való lecsapása, ráragasztás vagy rávarrás által lehetnek az (1) csíkkal összekötve. Az (1) csíknak a két (2) bevonattal való ellátása által a (3) csík keletkezik, mely, mint azt megemlítettük, és a 2. ábrán föl is tüntettük, kissé ki van hegyezve; magától értetődik azonban, hogy ezen csíknak más alakot is adhatunk, nagyjában azonban lapos rúd alakjával kell bírnia. Ezen (3) csík fölső végén valamely gyúelegynek egy megmerevedett (4) csöppje ül. Ezen (4) gyúelegycsöpp a (3) csík fölső végét akként veszi körül, hogy, a mint ezt a 3. és 4. ábrák láttatják, a két (2) bevonat között mintegy hidat képez. Ezen (4) csöpp kúpos, golyós vagy lapos volta teljesen közömbös. A (4) csöpp fölvitele után a (3) csíkból az (5) gyújtófej keletkezik, melyet elektromos aknagyújtók előállítására használunk föl. Ha ugyanis a (2) bevonatokat egy alkalmas szerkezetű villamos gyújtó gép sarkával kötjük össze, vagy ha a bevonatokon más alkalmas módon megfelelő feszültségű elektromosságot vezetünk át, pl. akként, hogy villamos szikrák keletkezzenek, melyek az egyik bevonatról átcsapnak a másikra, akkor a villamos kisülés a gyújtó fejen át megy végbe, részben annak külső fölületén is. A gyúelegy ekkor lángra lobban és oly gyujtóláng keletkezik, mely valamely alkalmas módon robbantási stb. czélokra használható föl. Könnyen beláthatjuk, hogy ezen gyújtófejek előállítása, ha mindegyiket egyenkint kellene előállítanunk, igen hosszadalmas és költséges volna; a gyakorlatban tehát oly eljárást kell alkalmaznunk, mely egyidejűleg nagy számú és — a mi különösen lényeges — lehetőleg egyenlő gyújtófej előállítását teszi lehetővé. Ily eljárást a következőkben fogunk leírni. Valamely alkalmas anyagból, pl. kéregpapirból, czelluloidból és efféléből álló (6) lemez (6. ábra) vagy ezen lemez helyett ily anyagból való, egymásra fektetett vékony lapok két oldalát az elektromosságot vezető (7) bevonattal látjuk el. A vékony lemez és a kétoldalt lévő bevonatok közötti összeköttetést valamely alkalmas módon eszközölhetjük pl. akként, hogy — a mint azt már az (5) gyújtófej előállítása alkalmával említettük — a (r

í) bevonatokat a szigetelő (6) lemezre ragasztjuk. Az ekként előállított lemezből a (8) csíkokat préseljük ki, melyek fésűs alakkal és (9) fogakkal bírnak, mely utóbbiak szabad végükön, mint azt az 5. ábra is mutatja, a (10) hegyben végződnek. Itt is megjegyezzük, hogy a (9) fogaknak nem kell hegyes végűeknek lenniök és hogy az 5. ábrán bemutatottól eltérő alakúak is alkalmazhatók. A (8) lemez oldalt az itt ütköző fölületek gyanánt kiképezett (11) emelkedésekkel határoltatnak, melyek a (10) hegyeknek a gyúeleggyel való egyenletes bevonását biztosítják. Ezen czélból a (8) lemezeket az 5. ábrán föltüntetett helyzetből a 7. ábrán láthatóba hozzuk és a (12) tartályba mártjuk, melyen a fölfekvési fölületül szolgáló (13) léczek vannak elrendezve. Ezen tartály a czélszerű módon szakadatlan és lassú folyásban bevezetett (14) gyúelegyet tartalmazza, mely a (15) elvezető csövön át ömlik ki. Ez ál-