21889. lajstromszámú szabadalom • Újítások fékeken

Megjelent, lOOl. évi jnlius hó 29-én. MAGY SZABADALMI KIR. HÍVATAL SZABADALMI LEIRAS 21889. szám. V/g. OSZTÁLY Újítások fékeken. DE CIVRY ULRIK MÉRNÖK PARISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 január hp 29-ike. Az eddig használatos fékek működési módja mindig abban állott, hogy a megállítandó járómű eleven ereje súrlódás által emésztetett föl. Ezen súrlódást tuskós fék esetén aféktuskóknak a kocsikerék koszorújára való szorítása által, szalagos fék esetén pedig a szalag meghúzása által érték el. A járóműveknek, különösen a motorosaknak folyton növekedő sebessége mellett egy az eddigieknél hatásosabb fékező eszköz szüksége merült föl. A jelen találmány tárgyát képező féknél ezen fokozott hatás az által van megvalósítva, hogy a féktuskókeréksarúként van kiképezve, mely fékezéskor a kerék alá fekszik. Ily módon a kerék érintkezése az alzattal megszűnik és az például egy mótor által való forgattatása esetén legföljebb a sarún foroghat tovább és így a járómű továbbításához többé nem járul hozzá. Tehetetlenségénél fogva a járómű a sarúval együtt tovább csúszik és rövididő alatt megáll. A fék hatása rendkívül erélyes. A találmánynak egy kiviteli alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve, melyen az 1. ábra a fékszerkezettel ellátott kocsi hosszmetszete nyitott fékekkel, a 2. ábra a kocsi hosszmetszete meghúzott fékekkel. A rajzon föltüntetett fék kettős működésű, oly czélból, hogy a fékezés mindkét irányban lehető legyen. A fék működtetése ezen példánál komprimált levegővel történik. Az (a) féktuskók, melyek egyszersmind féksarúkul szolgálnak és a szerint is vannak alakítva, a kocsivázra erősített (b) csap körül forogható erős (c és d) karokra vannak alkalmazva, melyeket egy (e) rúgó, vagy egy ellensúly állandóan egymástól eltávolítani igyekszik. A (c kar b) forgáspontján túl meg van hosszabbítva és szabad végére kapcsolt (f) rúd segélyével a (g) légnyomású henger dugattyújával van összekötve. A (d) kar egy (h) rúd által az (f) rúdhoz van kapcsolva, úgy hogy ezen rudaknak a nyíl irányában történő mozgása a (c) és (d) ollókarok záródását idézi elő. Az (a) féktuskók kísérletileg és számításilag megállapítandó alappal bírnak. A jelen példánál a fék mozgatására sűrített levegő van alkalmazva; természetes azonban, hogy ezen czélra más eszközök is használhatók. Ha a kocsit hirtelen meg akarjuk állítani, úgy az (a) tuskókat egymáshoz köze-