21800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémeknek elektrolytikus úton való leválasztására

bírnak és egy alkálisóoldatot folyatunk az első fürdő anódaterén, diafragraáján át és katódaterén végig, erre a második fürdő anódaterén át és így tovább az összes fürdőkön keresztül. Ez alatt a legkevésbé elektropozitiv fém a katódákon lerakódik, az elektrolit pedig az elektropozitivabb fémekben mindig tartalmasabb lesz, melyek aránylag csekélyebb mértékben lehetnek az anódában jelen ; végül a kivánt fém teljes kicsapódása folytán a hátramaradó fémeknek tömény oldatát nyerjük, melyekből ezen fémek elektromos, vagy kémiai úton választhatók ki. Mielőtt az eljárás foganatosítására ezélszerűen alkalmazandó készülék részletes leírására áttérnénk, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a találmány nincs a készüléknek egy bizonyos alakjára, vagy bizonyos meghatározott anyagoknak az anódák számára való alkalmazására megszorítva ; «Erczek» alatt a leírás folyamán különböző, itt szóba kerülő anyagokat, úgy mint kénesköveket, salakokat, töményített köveket és efféléket fogunk érteni. A fürdők a különleges kívánalmakhoz képest egy vagy több sorban lehetnek az áramkörbe iktatva. A készülék a mellékelt rajzon van föltünfetve, melyen az 1. ábra egy egyes fürdő hosszmetszete, 2. ábra egy négy fürdőből álló telep hosszmetszete. A (3) fürdőbe a (4) anóda van behelyezve. mely a kiválasztandó fémet vagy fémeket tartalmazó aprított kéneskőnek, éreznek vagy egyéb anyagnak egy rétegéből áll. Ezen anódába alkalmas (5) vezetők, legczélszerübben szénrudak nyúlnak be, melyek az áramot abba bevezetik. Az anóda fölött egy (6) diafragma fekszik, mely legczélszerűbben homokból, kvarczból, vagy egyéb kémiailag és elektrolytikailag közömbös aprózott anyagból áll. A (7) katódák a fürdőbe kiszedhetően vannak befüggesztve és egy (8) vezetékkel vannak egymással összekötve. (9) egy hasonló az áramot az anódához vezető vezeték. Az elektrolyt egy (11) edényből egy lyukgatott (10) csövön át vezettetik a fürdőbe. (12) egy lyukgatott túlfolyócső, mely egy (13) csővel van összekötve, az elektrolytnek az egyik fürdő katódateréből a következő fürdő anódaterébe való átvezetése czéljából. Ily módon egy sorozat ilyen (3, 14, 15, 16) fürdőt állíthatunk föl, mint az a 2. ábrán látható. Emellett csak az utolsó (16) fürdő berendezése különbözik némileg a többitől. Ennek anódatere katódaterével egy (17) szabályozó által van összekötve, mely egy (18) tartányból és egy ennek folyadékába merülő (19) úszóharangból áll. (20) egy szelep, mely a (18) tartány (21) túlfolyócsövébe vau beiktatva és mely a (16) fürdőből a (22) csövön és (18) tartányon át végbemenő túlfolyást szabályozza. A (21) túlfolyócső a (18) tartányt a (23) gyüjtőmedenczével köti össze. (24) egy a (16) fürdő anódája közé beágyazott lyukgatott cső, mely az elektrolytnek a (25) csövön át a (17) szabályzó (19) úszójába való áramlását teszi lehetővé, ahonnan az a (27) medenczébe vezető (2ő) túlfolyócsőbe lép. (28) egy szivattyú, vagy egyéb emelőszerkezet, mely az elektrolytet a (29) csövön át a sorozat első, vagy tetszőleges másik fürdőjének katódateréhez nyomja vissza. A (18) tartány és a (19) úszóharang egy szabályozó készüléket képez, melynél az elektrolytnek az utolsó fürdőn való átfolyását a katóda- és anódaelektrolytok fajsúlyainak viszonya szabályozza. Ezen eljárás különösen alkalmas réz, nikkel, érezek vagy kéneskövek kezelésére, miért is a jelen foganatosítási példánál ily anyag van alapúi véve. Az eljárás egyik kiviteli módja a következő: A (11) tartányt egy körülbelül 15° Baumé sűrűségű ammoniumszulfátoldattal töltjük meg, mely folyadékot a (3) fürdőbe bocsátjuk. Ezen fürdő, épúgy mint a következők, szénvezetőkkel Van ellátva, melyek egy az edény fenekén lévő és az anódát képező aprított érez, vagy kéneskőrétegbe vannak beágyazva és betakarva. E fölött egy homokból vagy egyéb kémiailag közömbös, szemcsézett anyagból álló réteg fekszik. Ezen réteg szűrőanyagul és diafragmául szolgál az elektrolyt, valamint az