21727. lajstromszámú szabadalom • Konczentrikus áramzáró darabokkal bíró, föl nem cserélhető dugaszoló kontaktus

Megjelent 1901. évi július hó 8-án. MAG*. |Cg& K.IR. SZABADALMI raH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21727. szám. VII/g. OSZTÁLY. Konczentrikus áramzáródarabokkal bíró föl nem cserélhető dugaszoló kontaktus. SIEMENS ÉS HALSKE RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CZÉG BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 deczember hó 3-ika. Sok olyan berendezés vált ismeretessé és lelt elektrotecknikai czélokra alkalmazást, melynek czélja az, hogy egyes részek föl nem cserélhetőségét biztosítsuk; pl. a 27676. számú német birodalmi szabadalomnak egy kiolvadó biztosíték a tárgya, melynél alkalmas méretezés és alakítás által gátoljuk meg azt, hogy túlságosan nagy áramerősséghez való betéteket alkalmazhassunk. Ugyanebben a szabadalmi leírásban általában azok a különböző alapelvek is le vannak fektetve, melyek szerint alkalmas mechanikus berendezések segélyével a föl nem cserélhetőséget biztosítjuk úgy, hogy itt (ép úgy mint a 94898. és 109441. sz. német birodalmi szabadalmaknál) csupáncsak különös alkalmazási módról és különleges kiviteli módozatokról lesz szó. A szóban lévő találmány tárgya egy berendezés, hogy konczentrikusan elrendezett elektródákkal bíró dugaszoló kontaktusokat, melyek főleg arra szolgálnak, hogy hordozható áramfogyasztó-berendezéseket hajlékony többszörös vezetők közvetítésével kössenek a tápláló-vezetékkel össze, föl nem cserélhetővé tegyünk. ily dugaszoló kontaktusok, melyek egyegy középső és egy-egy külső, az előbbit koraiakban körülvevő elektródával vannak ellátva, annyiban is előnyösek, hogy a sarkakat sem lehet fölcserélni, (mint pl. az «Elektrotechnische Zeitschrift 1899. é. f. 380. lapján leírt dugaszoló kontaktusoknál) mi bizonyos czélok elérésére igen fontos. Az erős áramot vezető elektromos berendezésekre vonatkozó ismeretes biztonsági szabályok szerint a mozgatható lámpák, motorok és készülékek bekapcsolására szolgáló vezetékeket mindig oldható kontaktus segélyével kell az elosztó vezetékhez kapcsolni és oly biztosítékok által védeni, melyek a valóságosan fogyasztott áramnak (lehetőleg) pontosan megfelelnek. Ennek a szabálynak igen jól lehetne megfelelni, ha a biztosítékokat a csatlakozó kontaktus dugójában helyezhetnők el, mely föltételnek azonban a szükségelt és rendelkezésre álló tér miatt elég jól megfelelni nem lehet. Minthogy tehát a biztosítékokat rendesen a csatlakozó kontaktus mozdulatlan része elé kell iktatni és minthogy ezek a dugó és szelencze azonos kivitele mellett különböző erősek lehetnek, az egyes kontaktusokat könynyen összetéveszthetjük. így pl. egyrészt egy világítótest vezetékét, melyet két ampere erősségű normáláramnak megfelelően kell biztosítani, a dugója segélyével oly szelenczéhez lehet kötni, melyek biztosítéka