21694. lajstromszámú szabadalom • Hosszanti oldal- vagy közép átjárókkal ellátott személy kocsikhoz való vész- és kiürítő ajtók

relt (14) zárólemezbe, alsó (24) reteszével pedig a lépcső csuklós fölfiiggesztésére is szolgáló (15) öntvénydarabba fogódzik és így a kétszárnyú ajtót biztosan elzárja. Eltekintve attól, hogy a vészajtók már az egyes kocsiszakaszokhoz viszonyított helyzetük által is jellemezve vannak, azokat még az által is szembetűnőkké tehetjük, hogy az ajtók bélését föltűnő színűre, pl. lángvörösre festjük és fehérszínű «vészajtó» fölirattal látjuk el. Hogy az utazók veszély alkalmával az ajtót maguk nyithassák, a kocsi belsejében a (16) fogantyú van elrendezve, mely zárt állapotban függélyesen fölfelé fordul, minthogy az akkor, mikor azt vízszintes helyzetben rendeznők el, lenyomásánál az ajtó kinyitása után a lépcső leesését megakadályozza. Evvel a fogantyúval egy lyukkal ellátott (17) karély van egy darabból öntve, mely az ajtó zárt állapotában egy másik, ugyancsak lyukkal ellátott (18) karé lyra fekszik, úgy hogy a két lyukon az ólompecsét zsinórját a szokásos módon áthúzhatjuk. Hogy az utazó közönséget a fogantyú stb. használatáról kioktathassuk, annak közelében a vészjelző vagy vészfék kezelésére vonatkozó utasításhoz hasonló módon egy hirdetmény van kifüggesztve. Egy a fogantyú forgáspontja fölött lévő nyíl azt a forgási értelmet jelzi, melyben a fogantyút forgatni kell, hogy az ajtó kinyíljék. Hogy a zárt és ezzel együtt az ajtót a vonatot kisérő vagy az állomáson lévő személyzet belülről vagy kívülről, a nélkül, hogy az utazó közönségnek ellenőrzésére szolgáló ólompecsétet megsértené vagy megrongálná, nyithassa és zárhassa, a zárban egy az ajtó külső és belső oldala felé nyúló és a fő- és mellékvasútak építésére és üzemi berendezésére vonatkozó műszaki egyezményeknek megfelelően kiképezett (19) köldök van alkalmazva, mely az ajtózárt a fogantyútól függetlenül nyitja és zárja. Hogy ezt a függetlenséget létesíthessük, a (16) fogantyút egy furattal ellátott (20) hüvely segélyével húzzuk föl, mely hüvely egy (21) üreggel van ellátva (1. a 9. ábrán a mellékrajzot), minek következtében a fogantyú, ha a köldököt jobbra forgatjuk (nyitjuk), eme mozgásban részt nem vesz, hanem helyén marad, tehát az ólompecsét sem sérül meg, ha az ajtót a vonatkísérő személyzet nyitja vagy zárja. Hogy a vészajtót az azt belülről kezelő személy biztosan zárhassa, egyúttal, hogy a mozgó fogantyú is védve legyen, az utóbbi fölött egy mozdulatlan (22) fogantyú van alkalmazva, mely az ajtó bej húzását megkönnyíti. | Magától érthető, hogy az itt ábrázolt kiviteli módozat csak példának tekinthető, mely a méretekről fölvilágosítást nem ad. A kocsiknál az ajtó méretei szabadon választhatók. A rajzban föltüntetett példából azonban kitűnik, hogy az ily vész- és kiürítő ajtók utólagosan minden nehézség nélkül alkalmazhatók már meglévő kocsikon is. Hosszabb középátjárós kocsiknak gyors kiürítése veszély vagy nagy tolongás esetében ép oly nehézségekbe ütközik, mint az oldalátjárós kocsiknál. De a vész- és kiürítő ajtók ezeknél a kocsiknál is alkalmazhatók, ha az ajtókat ebben az esetben mint egyszárnyú ajtókat képezzük ki (8. ábra), míg az ajtók elzárása és szerkezete ugyanaz marad, a mi a kétszárnyú ajtóknál volt. Hogy a hosszanti oldalátjárós kocsik kiürítése attól, hogy a leszállás helye a kocsi melyik oldalán van, teljesen függetlenné váljék, a kocsikat a folyosó oldalfalán alkalmazott kétszárnyú ajtókon kívül még csak a szakaszok külső falain alkalmazott egyszárnyú ajtókkal kell ellátni. Ha már most az ajtót valamely utas bármely okból nyitja, akkor föltétlenül szükséges, hogy a vonatkísérő személyzet erről a bevezetőleg jelzett okokból tudomást szerezzen. Az erre szolgáló berendezések igen különbözők lehetnek. Az itt leírt kiviteli módozat csak arra szolgál, hogy az ily berendezésről jó képet adjon. A vészfék csapjához vezető légcsőhöz, mely I minden személykocsiban alkalmazva van, J egy az előbbivel egyenlő keresztmetszetű