21423. lajstromszámú szabadalom • Vonószerkezet vasúti járművek számára

egyes rúgók összenyomását hosszabb da­rabbal tegye lehetővé, mint azon távolság fele, mellyel a két (b) rúd egymástóli tá­volsága a (c) láncz erős megfeszüléseig nagyobbodik. A (d) rugók mozgásterének határolására szolgáló szerkezet azonban elhagyható, ha az egyes rúgók mozgástere nem kisebb, mint azon távolság, mellyel a (b) vonó ru­dak a (c) láncz erős megfeszüléseig egy­mástól távolodnak, minthogy ekkor a (c) láncz azon körülménynél fogva, hogy a (b) vonó rudak nyugalmi állásukból be­felé nem tolhatók el, az egyes (d) rúgók mozgásterének határolására is szolgál. A 2. ábrán föltüntetett (f g) keret, melynek (g g) harántrúdjai a (h) csavar­anyák segélyével az (e) támrudakhoz van­nak szorítva, csak arra szolgál, hogy az az (e) támrudaknak a húzó erő ellenében kifejtendő ellenállását fokozza; ezen ke­ret elegendő erős támrudak alkalmazásá­nál el is hagyható. A szerkezet előnye abban áll, hogy a húzó erő, mely előbb a (d) rúgó által tör­tént gyöngítésnél a kocsiváz vagy az (a) kengyel által vezettetik tova, a rúgóha­tás jelentékeny részének kihasználása után a (c) láncz által vitetik át kocsitól kocsi­hoz, miáltal a kocsiváz illetőleg az (a) kengyel a bizonyos maximumot megha­ladó vonó erő átvitele alól tehermentesít­tetik és így megrongálások ellenében biz­tosíttatik. Ezen szerkezettel tehát a merev vonó rúdnak előnyeit értékesítjük, a nélkül, hogy azokkal járó hátrányok érezhetőkké válnának. A merev vonó rúdnál az egyik vonó ho­rog kihúzásakor ugyanazon kocsi másik vonó horogja befelé húzatik, a minek le­hetővé tétele czéljából a vonó horognak a kocsi homloktartójától jelentékeny tá­volságban kell elrendezve lennie. A talál­mány tárgyát képező szerkezetnél azonban a vonó horog, minthogy ez ugyanazon kocsi másik vonó horgával nincs mereven összekötve, a homloktartó közvetlen kö­zelében fölfekhetik. Ennek következtében a vonó horog teljesen kihúzott állásában daczára annak, hogy vonó szerkezete még sokkal rugalmasabb is, sokkal közelebb áll a homloktartóhoz, mint a merev vonó rúd horogja; ez által a vonó horognak elgör­bülése kanyarulatokban való haladásnál el­kerültetik. A merev vonó rúd azonkívül | csak a kocsihoz képest rugalmas, míg az | imént leírt vonó szerkezet önmagában is ruganyos (vagyis ugyanazon kocsi vonó horgainak egymástól való távolsága a rú­j gók összenyomásánál nagyobbodhatik), da­! czára annak, hogy nagyobb húzó erőnél ez ; utóbbi egyenes vonalban kocsiról kocsira | átvitetik. i A 3—6. ábrákban föltüntetett fogana­tosítási alaknál a (d) vonó rúgó a (k) részhez támaszkodik és az egyes rúgók mozgásterét az (1) határoló határolja, melyhez a vonó rúd végén elrendezett (m) vastagítás ütközik. ! Az a távolság, mellyel a két vonó rúd a (c) láncz teljes megfeszüléseig egymás­tól távolodik, kisebb azon utak összegé­nél, melyeket mindkét vonó rúdnak a kocsiból való kihúzásnál meg kellene tenni oly czélból, hogy az (m) vastagítások az (1) határolókhoz ütődjenek. A vonat erős megrántásánál vagy nagy megterhelésénél tehát a vonó erőnek egy bizonyos maximumot túlhaladó részét a láncz az egy vonó rúdtól közvetlenül viszi át a másik vonó rúdhoz. Ugyanez a hatás jön létre a 7. ábrá­ban föltüntetett foganatosítási alaknál is. Az egyik (b) rúd az (n) kapcsoló csövön belül az (o) hasítékkal van ellátva, mely­ben az (n) csövön megerősített (p) ék ve­zetődik. A (q) és (r) ékek az (n) illetőleg (s) csöveket a megfelelő (b) rúddal szi­lárdan összekötik. A vonó horog meghú­zásánál az (o) hasítékkal ellátott (b) rúd az (n) csőben eltolódik és a (d) rúgóösz­szenyomása közben addig távolodik a má­sik (b) rúdtól, a mennyire azt az (o) ha­síték lehetővé teszi. A (d) rúgók össze­nyomása az (n) illetőleg (s) csövekkel érintkező (v) lemezek segélyével történik, melyek a (b) rudakkal együtt távolodnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom