21338. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos jelzéseknek titkos továbbítására

— 3 -mindegyike egy hátsó végén csavaranyával ellátott (45) szöget fogad magába (7. ábra), melyeknek hátsó végére csavarolt csavaranyák közé a vezető sodronyok vannak becsiptetve. Ezenkívül a (44) tárcsán 24 kis (46) peczek van átszúrva, úgy hogy a tárcsa mindkét oldalából kiállanak s hátul a (45) szögeket összekötő sodronyokkal állanak kapcsolatban, mellső végük pedig kontaktus lemezek támaszául szolgál, a mint alább látni fogjuk. A (44) tárcsa mellső lapjából kiálló (45) szögekre (47) sárgaréz hüvelyek vannak szabadon tolva, melyekre a végükön kis ezüst kontaktussal ellátott (48) aczéllemezrúgók csavarokkal vannak reáerősítve. Mindegyik hüvelyre -egy-egy (49) aczélkar erősíttetik, melyekhez az elektromágnes (43) emeltyűs fegyverzete a kellő pillanatban hozzáütközik, azon czélból, hogy a (48) lemezt kontaktus létesítése végett elmozdítsa. Minden (45) szögre egy kis (50) tekercsrúgó van csavarolva, melynek egyik vége a szög végéhez, másik vége a mozgékony (47) hüvelyhez erősíttetik oly módon, hogy azt elforgatni s a (48) szalagot a megfelelő (40) peczekhez állandóan hozzászorítani törekszik. Másrészt a (44) tárcsára (51) lemezek vannak élükkel állítva, melyek belső végükön úgy erősíttetnek meg, hogy rúgós hatást fejthessenek ki. Az (51) lemezekbe vágott (52) lyukakba a mozgékony (47) hüvelyek (53) sarkantyúi nyomulnak be. (7— 8. ábra). Ha az (53) sarkantyú az (51) kilincslemez lyukában fogva vau, a megfelelő (48) kontaktuslemez egy a (44) tárcsával szilárd kapcsolatban (54) ebonittárcsa peremére támaszkodik, melyen ugyanannyi derékszög alakú (55) kontaktuslap foglal helyet, mint a hány (45) szög a nagy (44) tárcsában van. (7—8. ábra). Az áram az (55) szögvaskontaktusokhoz az (56) csavarok közé beszorított vékony sodronyokon keresztül érkezik, melyek a tárcsába erősített (57) peczkek köré vannak csavarva s azok között megfeszítve. Ezen (57) peczkek az (55) kontaktuslapokra nézve ugyanazon szereppel bírnak, mint a (46) peczkek a (45) szögekre nézve. A berendezést egy félhenger alakú (58) ütköző szög teszi teljessé, (4. ábra) mely a készülékben szilárd helyzettel bír. Ha az óramű ki van akasztva s a nagy (44) tárcsa az (51) kilincslemezeket magával vive, elforog, ezen szilárd (58) peczek egymásután meghajlítja a kilincslemezeket, melyeknek (52) lyukaiból az (53) sarkantyúk kiszabadulnak, ha előzetesen azokban fogva voltak. Az (50) csavarrúgók hatása alatt a szabaddá lett (47) csövecskék elfordulnak mindaddig, míg az ezen hüvelyekre erősített (48) szalagok a (46) peczkekhez nem ütköznek. A (47) hüvelyeknek és (48) szalagoknak ezen egymásutáni kikapcsolása valamivel előbb történik, mint a mikor az illető hüvely (49) karja az elektromágnes (43) fegyverzetének meggörbített végével szembe kerül, úgy hogy a (47) hüvelyek már akkor mindig szabadok, midőn a (43) fegyverzet vége előtt elhaladnak. Tehát ha a jelfogó elektromágnesén bizonyos időközökben áramot bocsátunk keresztül, mialatt a (44) tárcsa forgásban van, a (43) fegyverzet mindenkor fölemelkedik s a hüvelyek (49) karjához ütközik, úgy hogy ezen hüvelyek az (51) kilincslemezekbe beakadnak s egyidejűleg a (48) szalagok a megfelelő (55) lapokkal kontaktusba jönnek. Ha most már a jeladó és jelfogó készülékeket együttesen tekintjük, s meggondoljuk, hogy a jelfogó helyi áramköre akkor záródik, ha a sorszámokkal ellátott (48) lemezek közül egy bizonyos adott számú és sorrendű lemez a megfelelő (55) lapokkal kontaktusba jön, másfelől pedig, ha a jeladónak ugyanannyi és ugyanazon sorszámú (38) peczkeit fordítjuk hengeres részükkel kifelé, mint a hány és hányadik (48) lemez a jelfogó helyi áramkörének zárására szükséges s ha végül a jeladó és jelfogó elektromágneseibe ugyanazon áramot bocsátjuk, vagy pedig azonos hullámok hatásának tesszük ki őket, a két készülék mechanizmusai egyidejűleg akasztódnak ki a horgonyszerkezetből s egyenlő sebességgel indulnak forgásba, tehát valahányszor a jeladó (41) lemeze egy (38) peczekkel érintkezésbe jön, a jelfogó elektromágneséhez