21338. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos jelzéseknek titkos továbbítására

míg másik vége a (26) rúd segélyével egy három ágba görbített emeltyűvel van összekötve. Ezen emeltyű (27) ága egyszersmind forgócsap gyanánt is szolgál, míg a hátsó (28) ág egy horgonyt képez, mely a (20) gátkerékre a kellő pillanatban hatást gyakorol, végül a harmadik, mellső (29) ág az óramű központi (31) tengelyére ékelt (30) tárcsa számára zárókilincs gyanánt szolgál. A (28) kar vége derékszög alatt vissza van görbítve (3. ábra) s az így képződött talp elég széles arra, hogy a (20) gátkerékkel minden körülmények között átellenben maradjon, még ha az a szabályozó hatása következtében a (18) tengely mentén el is mozdult volna. A (29) kar végén egy (32) ujj foglal helyet (3. ábra), mely a (30) tárcsa minden körül fordulása után az ennek peremén lévő (33) bevágásba sülyed. A (30) tárcsán a (33) bevágástól 90° távolságban egy (34) bemetszés van alkalmazva, melybe az emeltyű (29) karján lévő csap körül lengő (35) kilincs belekapaszkodhatik. Ha a (24) elektromágnesen áramot bocsátunk keresztül, a (25) armatúra fölemelkedik s vele együtt a (28) horgony, mely szabaddá teszi a (20) gátkereket s ugyanekkor a (29) emeltyűkar (32) ujja is kiszabadul a (30) tárcsa (33) bevágásából; a (35) kilincs beleesik a (30) tárcsa (34) bemetszésébe s ennek következtében a (29) kar (32) újja a (33) bevágástól eltávolítva tartatik mindaddig, míg a (30) tárcsa forgása meg nem kezdődik. Ezen pillanatban a (35) kilincs elhagyja a (34) bemetszést s hatása megszűnik, azonban a (29) kar (32) újja nem állván többé a (33) bevágással szemben, a tárcsa peremére fekszik s a (29) kar és (28) horony fölemelve maradnak mindaddig, míg ezen tárcsa egy teljes körülfordulást nem végez, a mikor is a (32) újj visszaesik a (33) bevágásba s a (20) gátkerék a(28) horgony vége által megakasztatik. A (30) tárcsa (31) tengelyére egy másik (36) ebonit tárcsa is van erősítve, melynek (37) fémkoszorúján állandóan egy kontaktus csúszik. A (37) fémkoszorúba egymástól egyenlő távolságban (14) lyuk van fúrva, melyek a (38) sárgaréz peczkeket fogadják magukba. Hogy a peczkek lyukaikban kellő súrlódással legyenek elforgathatok, meg vannak hasítva, s hátsó végükön a kiesés ellen biztosíttatnak. A peczkeknek a koszorúból kiálló része meg van vastagítva s ezen vastagabb, henger alakú résznek fél oldala lemetszetik, úgy hogy mindegyikből csak egy-egy félhenger maradjon meg. Ily módon, a szerint, amint egy-egy félhenger alakú peczket úgy forgatunk el, hogy domború vagy lapos oldalával forduljon kifelé, a (41) kontaktuslemez érintkezésbe jön az illető peczekkel, vagy pedig bizonyos távolságban marad tőle, úgy hogy a (37) koszorút állandóan súroló (40) kontaktuslemezen keresztül bevezetett áram tovább haladhat, vagy pedig megszakíttatik, a peczek állása szerint. A (40) és (41) kontaktusokat, melyek közül az első az áramot a koszorúhoz vezeti, míg a másik a (38) peczekkel, azok állása szerint érintkezik, vagy nem érintkezik. végükön ónozott aczéllemezek képezik s egy-egy szögvasra vannak szerelve, melyeknek függélyes részén az áramvezető bekapcsolására szolgáló csiszolt (42) csavarok foglalnak helyet. A két szögvas egy ebonittömbre van helyezve s azzal összecsavarolva. Az egész mechanizmus közönségesen egy faszekrényben foglalhat helyet, melynek egyik oldalát kiirtható üvegajtó képezi. A 4— 8. ábrákon föltüntetett jelfogó készülék ugyanolyan óraművel és .szabályozó szerkezettel van ellátva, mint a jeladó. A jelfogó elektromágnese szintén egy a máileírttal azonos horgonyszerkezetet működtet, azonban itt az elektromágnesnek nagyobb szerepe van, mint a jeladónál. Ezen okból a fegyverzetét képező sárgarézemeltyű nem végződik azon pontban, a hol a horgonymű (26) rúdjára hatást gyakorol, hanem egy (43) meggörbített rész által van meghosszabbítva, melynek föladata alább lesz ismertetve. A (30) kilincstárcsát hordó (31) központi tengelyre egy másik nagy (44) ebonit tárcsa van erősítve s az ebbe fart (24) lyuk