21307. lajstromszámú szabadalom • Önműködő berendezés vasúti vonatok összeütközésének meggátlására

3 — hoz van kötve, mely utóbbitól a végén (v") ellensúllyal terhelt és a (v') görgő fölött vezetett (v) láncz indul ki. Világosság okáért tegyük föl egy pillanatra, hogy a pályának csak egyetlen szakasza van. Később ismertetni fogjuk azt is, hogy több ily szakaszt hogyan kombinálhatunk egymással, egyelőre azonban csak az egyetlen szakaszból álló pályán lefolyó jelenségeket vegyük szemügyre 1. A pályán az 5. ábrán látható nyíl irányában mozgó vonat az (x- y) szakasz (x) pontjához érkezik. Ekkor a mozdony jobb oldalán alkalmazott fésű az (i) lemezével az (s) emelőkart és a (b) keretével az (r) emelőkart éri. Ez a két kar a reájuk ható nagy nyomás következtében (utalunk ezen helyen arra, hogy az (i) lemez csak előre fordulhat el, hátrafelé ki nem térhet, tehát merev lemez gyanánt szerepel) a két (r' s') emelőkart, úgy mint az az 5. ábrán látható, elfordítja. A szakasz elején alkalmazott berendezés (s s') karjainak elmozdulása nem gyakorol hatást a szakasz végén alkalmazott berendezésre, de az (r r') karok elfordulása következtében a (t) láncz meghúzatik, tehát az (u) láncz az (1) nyíl (la. ábra) irányában elmozdul. A szakasz végén lévő berendezés (r'") karját a (v) lánczot terhelő (v") súly a (2) nyíl irányában elforgatja, az (y) ponton fölállított berendezés (r) karja pedig vízszintes helyzetbe kerül, (5. ábra) míg az (r') kar függélyes helyzetet foglal el. Az (y) ponton elhelyezett berendezés (s s') karjai nem fordulnak el. A jelzett módon beállított berendezések az (x—y) szakaszon mozgó vonatot úgy elölről, mint hátulról önműködően födözik. Vizsgáljuk meg ennek bizonyítására a két lehetséges esetet, mikor a vonatot egy másik vonat követi, tehát az (x) ponton jut be a pálya-szakaszra és mikor a vonattal egy másik vonat szembe jön, tehát az (y) ponton jut be a pálya-szakaszra. Az első esetben az (x—y) szakaszon egy vonat mozog, mely az (x) ponton jutott be, és az (x) ponthoz egy második vonat ér, mely tehát az elsővel egy irányban mozog. (6. ábr a) Tudjuk, hogy az első vouat az (x) ponton fölállított jelzést elforgatta és ennek két (r' s') karját a függélyes helyzetbe vitte. A második vonat (melyet, ha az elsőt (z) betűvel jeleztük) (z1

) betűvel jelezhetünk, az (x) pont előtt ál!, a jobboldali fésűjével a két (r' s') karba ütközik. Az (r') kar oly helyzetben van, hogy az (a) fésű (f) lemezével érintkezik, mely mint azt említettük, a (w) csukló körül hátrafelé elforgatható. Ezért a lemez hátrafelé elfordul, a rajta alkalmazott (o) hüvely a mozdonyhoz közelebb eső (m') kontaktusra húzatik, ezért a jobboldali (k') csöngettyű vezetéke az (m') kontaktuson és az (f) lemezen át záródik. Ép úgy az (s) kar is annyira kitért, hogy a függélyes helyzetben a (g) lemezt érje, ezt mint az (r) kar az (f) lemezt hátrafelé hajlítsa, úgy hogy a (g) lemez hüvelye az (m') kontaktussal érintkezzék és a baloldali (1') csöngettyű áramköre záródjék. Tehát mikor a (z') vonat az (x) ponton ama szakaszba lép, melyben a (z) vonat mozog, a hátrafelé hajlított (f g) lemezek a két csöngettyű áramkörét zárják: Ennek következtében a két (k' k') csöngettyű működésbe jön, mikor a (z') vonat az (x) pont fölött elhalad és a mozdonyvezetőt a két csöngettyű megszólalása figyelmezteti arra, hogy oly szakaszon van, melyen előtte már mozog ugyanabban az irályban vonat, tehát az illető vonat utóiérését a megfelelő elővigyázati rendszabályok alkalmazásával elkerülheti. Magától érthető, hogy a föntebb jelzett csengettyűk tetszőleges szerkezetűek lehetnek és hogy azokat elektromos úton működtetett optikai jelző berendezésekkel is helyettesíthetjük, vagy ilyenekkel kombinálva alkalmazhatjuk. A második esetben az (x—y) szakaszon mozgó vonattal egy második vonat jönszembe, mely az (y) ponton lép be a pályaszakaszra (7. ábra). Mint azt a pályaszakasz két végpontján elhelyezett berendezés általános leírásából tudjuk, a vonat mikor az (x) kezdőponton