21295. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és kőzetfúró

— 3 — képezve, melyek a (b) fúrók (r) nyúlványaihoz ütődnek és a fúrókat a tolattyú lefelé bocsátásakor szétterpesztik, a tolattyú megemelésekor ellenben azoknak befelé való mozgatását teszik lehetővé. Könnyen belátható, hogy az (a) tartó fölfelé húzásánál a (b) fúrók a (c) cső alsó végébe ütközvén, egymás felé nyomatnak, vagyis más szavakkal, csukódnak. öblítés czéljából a (c) cső fölső végén elrendezett vízáthatlan (54) süvegen át (17. ábra) egy tömlő segélyével vizet bocsátunk a fúró szerkezetbe, mely víz a (c) csövön keresztül az (a) tartó fölső végéhez folyik, innen a (j) cső (1. ábra) alsó végén lévő (t) nyílásokon és az (a) tartó alsó részének oldalaiban kiképezett (u) csatornákon (3. és 5. ábra) át a főfúróhoz jut, ezen fúró alatt a gyémántcsúcsok vagy aczélkések között a fúró fej külső oldalához folyik és végül a (c) cső külső oldalán ismert módon fölfelé nyomul. Ha kőzetfúróról van szó, akkor a (b) fúrók előnyösen akként vannak elrendezve, hogy azok sugárirányban különböző távolságra nyúlnak ki, úgy hogy az egyes fúrók fokozatosan nagyobbodó átmérőjű vágásokat létesítenek. A (b) fúrók (1. ábra) alsó végükön előnyösen leszerelhető (v) vágó csúcsokkal, vannak ellátva, melyek megfelelő szerszám segélyével levehetők és teljes elkopásuk után újakkal helyettesíthetők. A (d) tartalékcső alsó végén oly szerkezettel van ellátva, melynek segélyével a megmaradó kő- illetőleg földoszlopot meghatározott időközökben, miután a munka már eléggé előrehaladt, kiemelhetjük. E ezélból a (d) csőnek egy exezentrikus kivágásában az exezentrikus (w) gyűrű (6. és 9. ábrák) van elrendezve, mely utóbbi az (x) rúgóval van ellátva. Ezen rúgó a (w) exezentergyűrűt állandóan forgatni iparkodik, úgy hogy a gyűrű, ha ebben nincs megakadályozva, a föld- illetőleg kőoszlopot a cső belső oldalához szorítván, erősen megfogja. A gyűrű a fúró szerkezet normális működése közben az (y) csap által hatástalan állásában rögzíttetik, mely csap a (d) csőben elrendezett (z) csövön van megerősítve. A (z) cső két vagy több oldalt kinyúló (zl) csappal vagy állító csavarral (2. ábra) van ellátva, melyek a (z) csőinek a (d) csőben való forgatását megakadályozzák, de lehetővé teszik, hogy a (z) csövet az (y) csapnak a (w) exczentergyűrűből valq kikapcsolása czéljából megemeljük. A belső (z) csőnek (2. ábra) fölső vége az (1) kampókra van függesztve, melyek a (2) tartóban forgathatóan vannak ágyazva ; ezen kampók a fölfelé vezető (3) rudakkal vannak összekötve, melyek az (i) tolattyú fölső végén elrendezett (4) süveghez vannak erősítve. Az (e) főfúró (6. ábra) több alsó végükön vésőszerűen kiképezett aczéllemezből áll, melyek a (6) hüvelynek fölváltva, a külső és belső oldalán elrendezett (5) kivágásaiban (8. ábra) vannak megerősítve. A (6) hüvely belső oldalán kiképezett kivágásokba ágyazott (c) vésők belső fölületei csavarmenetekkel (6. ábra) vannak ellátva, melyek a (7) hüvely csavarmeneteivel korrespondeálnak. A (7) hüvely a (6) hüvelybe van csavarolva. A (6) hüvely külső oldalán kiképezett kivágásokban ágyazott (c) vésők külső felülete pedig oly csavarmenetekkel bír, melyek a (8) hüvely belső oldalán elrendezett csavarmenetekkel korrespondeálnak. Ezen szerkezetnél az (e) vésőket bármely állásban rögzíthetjük és elkopás esetén utánállíthatjuk. Ha a vésőket a íurészfogak módjára állítjuk be, akkor azok a kőzetet illetőleg földet egymásnak ismert módon elővágják. Az állvány, mely a föld fölött van fölállítva és a fúrók működtetésére, a földvagy kőoszlopnak és a fúró fejnek fölhúzására szolgáló szerkezeteket hordja, a (10) gerendákból (15., 17. és 18. ábrák) áll és a (11) lemezzel van ellátva, mely utóbbi a föld fölött alkalmas magasságban van elrendezve és két párhuzamos (12) harántrúdra szerelve, a (13) csavarkerék ágyazására szolgál. Ezen csavarke-