21295. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és kőzetfúró

15. ábra a fúró állványának és mű­ködtető szerkezetének oldalnézete; a 16. ábra a fúró megemelő és hajtó szerkezetének egy része oldalnézetben; a 17. ábra a 15. ábrában föltüntetett szerkezet függélyes metszete; a 18. ábra ugyanennek fölülnézete; a y 19. ábra égy kapcsoló szerkezet vízszin­tes /sm^iszpte,; a 20. ábra ugyanennek függélyes met­szete; a 21. és 22. ábrák részletrajzok; a 23. ábra a fúró fej egy második foga­natosítási alakjának függélyes metszete, a hol is az ábrának három része egymással összekötve képzelendő; a 24. ábra a fúró fej kapcsolási szerke­zetének metszete kikapcsolt állásnál; a 25. ábra metszet a 23. ábrának G—G vonala szerint; a 26. ábra részletrajz; a 27. ábra metszet a 23. ábrának H—H vonala szerint; a 28—30. ábrák lágy talaj fúrásánál al­kalmazandó fúrók néhány foganatosítási alakját láttatják; a 31. ábra a fúró fejnek egy módosított foganatosítási alakja; a 32. ábra ugyanezen fúró fejet láttatja kikapcsolt szerkezettel és a főfúrónak némi módosításával; a 33. ábra részletrajz; a 34. ábra metszet a 31. ábrának J—J vonala szerint; a 35. ábra metszet a 32. ábrának K—K vonala szerint. Az (a) tartó (1. ábra), melyben a szét­terpeszkedő (b) fúrók vannak ágyazva, va­lamivel kisebb átmérőjű, mint a (c) fúró rudazat vagy fúró cső és alsó végén a fú­rásnál keletkező kő- vagy földoszlop föl­vételére szolgáló (d) tartalékcsővel (6. ábra) van ellátva, melyre több (e) véső van szerelve, melyeknek szerkezetére a kö­vetkezőkben még visszatérünk. A jelen találmány egyik jellemző részét a szétfeszülő (b) fúrók képezik, melyek akként vannak elrendezve, hogy azok az 1. ábrában vonalkázottan föltüntetett mó­don a (c) fúró rudazat külső átmérőjén túlterpeszkedhetnek és ekként a fúróru­dazat számára szükséges teret is kifúr­ják. Ezen fúrók szükség esetén az (a) tar­tóba behúzhatok, miáltal ezen tartót, ha ezt a (c) fúró rudazattól vagy fúró cső­től kikapcsoljuk, a rudazat vagy cső bel­sejében fölfelé húzhatjuk. A (c) cső fala alsó részén az (f) pont­tól kezdve (1. ábra) alsó végéig meg van vastagítva vagy egy aczélhüvellyel van ellátva, úgy hogy a belső átmérő ezen a helyen kisebb, mint a (c) cső másik ré­szében. Ezen vastagítások belül a (g) ki­vágásokkal (1. és 3. ábrák) vannak el­látva, melyekkel az oldalas (h) csúsztatok végei kapcsolásba hozhatók. A (h) csúsz­tatok az (a) tartóban vannak elrendezve és a (g) kivágásokba szoríthatók. A (h) csúsztatok és a (b) fúrók kito­lására és visszahúzására az (a) tartóban a függélyesen mozgatható és rézsútos ol­dalfölületekkel ellátott (i) tolattyú van elrendezve, mely a (j) cső alsó végéhez van erősítve. Ezen (j) cső a (k) súly ál­tal akként van megterhelve, hogy a (h) csúsztatok és a (b) fúrók az (i) tolattyú lefelé mozgásánál kifelé szoríttatnak. A (j) csőnek fölső vége vagy az ezen csőhöz erősített (k) súly az (1) harántcsappal van ellátva, melyhez az (m) láncz vagy kötél van erősítve, melynek segélyével az(i)to­lattyút könnyen megemelhetjük és ez ál­tal a (h) csapokat vezetékeiből kihúzhat­juk, a mikor is az (a) tartó a (c) cső­ből kikapcsolódik és a csövön belül köny­nyen fölfelé húzható. Az (i) tolattyú a rézsútos (n) és (o) oldalfölületekkel van ellátva, melyek a (h) csúsztatok megfe­lelő (p) toldataira hatnak (3., 21. és 22. ábrák). A rézsútos (n o) fölületek akként vannak elrendezve, hogy az (i) tolattyú le­bocsátásakor az (o) fölületek a csúszta­tókat kifelé szorítják és megfordítva, a tolattyú megemelésekor a másik rézsútos (n) fölületek jutnak érvényre és a csúsz­tatókat visszahúzzák. Az (i) tolattyú alsó végén a rövid rézsútos (q) fölületek (1. ábra) vannak ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom