21295. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és kőzetfúró

15. ábra a fúró állványának és működtető szerkezetének oldalnézete; a 16. ábra a fúró megemelő és hajtó szerkezetének egy része oldalnézetben; a 17. ábra a 15. ábrában föltüntetett szerkezet függélyes metszete; a 18. ábra ugyanennek fölülnézete; a y 19. ábra égy kapcsoló szerkezet vízszintes /sm^iszpte,; a 20. ábra ugyanennek függélyes metszete; a 21. és 22. ábrák részletrajzok; a 23. ábra a fúró fej egy második foganatosítási alakjának függélyes metszete, a hol is az ábrának három része egymással összekötve képzelendő; a 24. ábra a fúró fej kapcsolási szerkezetének metszete kikapcsolt állásnál; a 25. ábra metszet a 23. ábrának G—G vonala szerint; a 26. ábra részletrajz; a 27. ábra metszet a 23. ábrának H—H vonala szerint; a 28—30. ábrák lágy talaj fúrásánál alkalmazandó fúrók néhány foganatosítási alakját láttatják; a 31. ábra a fúró fejnek egy módosított foganatosítási alakja; a 32. ábra ugyanezen fúró fejet láttatja kikapcsolt szerkezettel és a főfúrónak némi módosításával; a 33. ábra részletrajz; a 34. ábra metszet a 31. ábrának J—J vonala szerint; a 35. ábra metszet a 32. ábrának K—K vonala szerint. Az (a) tartó (1. ábra), melyben a szétterpeszkedő (b) fúrók vannak ágyazva, valamivel kisebb átmérőjű, mint a (c) fúró rudazat vagy fúró cső és alsó végén a fúrásnál keletkező kő- vagy földoszlop fölvételére szolgáló (d) tartalékcsővel (6. ábra) van ellátva, melyre több (e) véső van szerelve, melyeknek szerkezetére a következőkben még visszatérünk. A jelen találmány egyik jellemző részét a szétfeszülő (b) fúrók képezik, melyek akként vannak elrendezve, hogy azok az 1. ábrában vonalkázottan föltüntetett módon a (c) fúró rudazat külső átmérőjén túlterpeszkedhetnek és ekként a fúrórudazat számára szükséges teret is kifúrják. Ezen fúrók szükség esetén az (a) tartóba behúzhatok, miáltal ezen tartót, ha ezt a (c) fúró rudazattól vagy fúró csőtől kikapcsoljuk, a rudazat vagy cső belsejében fölfelé húzhatjuk. A (c) cső fala alsó részén az (f) ponttól kezdve (1. ábra) alsó végéig meg van vastagítva vagy egy aczélhüvellyel van ellátva, úgy hogy a belső átmérő ezen a helyen kisebb, mint a (c) cső másik részében. Ezen vastagítások belül a (g) kivágásokkal (1. és 3. ábrák) vannak ellátva, melyekkel az oldalas (h) csúsztatok végei kapcsolásba hozhatók. A (h) csúsztatok az (a) tartóban vannak elrendezve és a (g) kivágásokba szoríthatók. A (h) csúsztatok és a (b) fúrók kitolására és visszahúzására az (a) tartóban a függélyesen mozgatható és rézsútos oldalfölületekkel ellátott (i) tolattyú van elrendezve, mely a (j) cső alsó végéhez van erősítve. Ezen (j) cső a (k) súly által akként van megterhelve, hogy a (h) csúsztatok és a (b) fúrók az (i) tolattyú lefelé mozgásánál kifelé szoríttatnak. A (j) csőnek fölső vége vagy az ezen csőhöz erősített (k) súly az (1) harántcsappal van ellátva, melyhez az (m) láncz vagy kötél van erősítve, melynek segélyével az(i)tolattyút könnyen megemelhetjük és ez által a (h) csapokat vezetékeiből kihúzhatjuk, a mikor is az (a) tartó a (c) csőből kikapcsolódik és a csövön belül könynyen fölfelé húzható. Az (i) tolattyú a rézsútos (n) és (o) oldalfölületekkel van ellátva, melyek a (h) csúsztatok megfelelő (p) toldataira hatnak (3., 21. és 22. ábrák). A rézsútos (n o) fölületek akként vannak elrendezve, hogy az (i) tolattyú lebocsátásakor az (o) fölületek a csúsztatókat kifelé szorítják és megfordítva, a tolattyú megemelésekor a másik rézsútos (n) fölületek jutnak érvényre és a csúsztatókat visszahúzzák. Az (i) tolattyú alsó végén a rövid rézsútos (q) fölületek (1. ábra) vannak ki-