21286. lajstromszámú szabadalom • Levegővel kevert szénhydrogénfejlesztő lámpa

- 3 -mással párhuzamosan egymáshoz igen közel legyen elhelyezve, azért, hogy azokat a (h) háló nyílásán áthúzhassuk és hogy a lámpa összes részének tisztítását megkönynyíthessük, föltétlenül szükséges. A két (c d) cső egy gömbalakú csőrész közvetítésével van egymáshoz erősítve. A (c) túlhevítő cső (z) vége zárt és az oldalán alkalmazott hosszúkás nyílásban a (d) túlhevítő cső meghajlított vége van elhelyezve. A (d) csőnek a (c) cső belsejében lévő vége pipaszerűen van kiképezve, vagy pedig oldalán egy hosszúkás nyílással van ellátva, hogy a gőzök a (d) csőbe könnyebben áramolhassanak be. A sűrű (h) háló, a mely ha a lángzót izzófény előállítására használjuk harisnyaalakú izzótesttel lehet még fölszerelve, szükségessé teszi, hogy a középpontban elhelyezett köralakú nyílás, a melyen át a lánghoz egyrészt az (e) táplálócső vége, másrészt a (c és d) túlhevítő csövek nyúlnak, szabályos legyen, Ez az oka annak, hogy a lángban végződő (a) tápláló vezeték oldalán (falán) hosszában a (d) túlhevítőcsővel párhuzamosan (o) csatorna van alkalmazva, a melybe a (d) cső pontosan beleillik (lásd 1. és 3. ábrát). A (d) cső ebbe a csatornába kemény forrasszal van beforrasztva, azonkívül kemény forrasszal körülvéve, úgy hogy a (d és a) cső közel körhengert képezzen és így a (h) háló köralakú nyílásán átvezethető legyen. Ez az oka annak, hogy az (o) csatorna az egész (a) táplálócső hosszában van alkalmazva, mely utóbbi oly czélból, hogy az elpárologtatandó folyadék párologjon el, a folyadékot nagy fölületen szétosztó sodronyokkal van kitöltve. A sodronyok a folyadék visszanyomatását is meggátolják. Daczára annak, hogy a (d) cső al?ó szakaszán az (e) csőnek megfelelően görbül és nem párhuzamos az (a) csővel, az (o) csatorna az (a) cs5 egész hosszán végig nyúlik, hogy az ebbe behúzott sodronyok egész hosszukon egyenletesen nyomassanak össze. Természetes, hogy ugyanezt a czélt | más úton is elérhetjük, még pedig a nélkül, hogy az (a) cső körhenger alakja megváltoznék, pl. az által, hogy belsejében egy meglehetős vastagságú sodronyt helyezünk el. Minthogy a nyomás veszteségek annál nagyobbak minél távolabb keletkeznek a gőzök az elégetési helytől és minthogy a lángzó részeinek tisztítása nehézségekbe ütközik, előnyös, ha a szénhydrogéngőzök vezetésére szolgáló cső végén mindenféle görbületet és hajlást elkerülünk, ezért van a (d) csövön az (f) keverő csővezeték középvonalában a (d) csővel bizonyos szöget bezáró (e) toldalékcső mint különálló darab kiképezve, mely csőtoldalék képezi a nyomás alatt lévő gőzöket a hozzávezetéssel ellenkező irányban, tehát fölfelé kibocsájtó (k) fúvót. Ezen elrendezés lehetségessé teszi, hogy a (d) cső furata alúl az (1) csavar egyszerű eltávolítása által hozzáférhetővé váljék. Lehetne ugyanazt a szerkezetét is alkalmazni, mely a (c és d) cső egyesítésére szolgál, de minthogy a (k) fúvó az (e) toldalékcsőhöz van erősítve, a csavar alkalmazása is lehetséges. Ily módon a lámpát kezelő személy a lámpa egyes részeihez könnyen hozzáférhet és az (a) tápláló vezetékből a fémsodronyokat is eltávolíthatja. A (d) cső a lángzónái vagy (f) keverődő csövek alsó nyílásáig vezethető vagy pedig az utóbbi belsejében vagy más alkalmas módon végződhetik. Az 1. ábrán példaképen a (d) cső két elhelyezési módja látható, ezek közül az egyik pontozott vonallal van föltüntetve. A szénhydrogéngőzöket előállító lámpánál a Bunsen-lángzót, melyet az (f g) gőz és levegőkeverő csövek képeznek már föntebb leírtuk. Az (f g) levegőkeverő vezeték a (h) háló fűtőfölületéig terjed és fölső, az égő tengelyében eső tágabb részében a lámpa tengelyében vezetett (a) táplálócső nyúlik végig, minek következtében az egész szerkezet bizonyos szilárdságra tasz szert, úgy hogy esetleg egy lámpaernyő alkalmazása is lehetségessé válik, továbbá az is, hogy az (f g) keverő vezetéknek meg-