21284. lajstromszámú szabadalom • Újítások ekéken

— 2 — sági irányban elől, a talyigánál is beállít­ható (2. ábra) s ez által az eketestre le­felé ható irányban gyakorolt húzás, a ge­rendelynek ezen kettős beállíthatósága folytán, megfelelően növelhető vagy csök­kenthető. A találmánybeli újításokhoz tartozik a (3) gerendelynek a (10) csoroszlya köze­lében eszközölt kettős (11 12) meggör­bítése, illetve a gerendely előrészének magasabbra hozása, (1. ábra), miáltal az önvezeték (13 14) lánczainak lefelé ható húzása és így az ekének a talajba való sülyesztése biztosíttatik. Hogy az ekének biztos járása a (15) ekeszarvak tartása nélkül is biztosíttas­sék, a gerendelynek mellső végénél, vagyis ott, a hol a (9) tartóra támaszko­dik, czélszerűen a gerendelyhez csavar­szögek vagy más hasonló módon erősített (16) szögvasak segélyével széles támasz­kodó fölületet hozunk létre, a mi az eké­nek a barázda végén való kivetését egy­általában nem akadályozza (1. és 2. ábra). Azon czélból, hogy a talyiga nagyobb átmérővel bíró (17) kerekének tengelyét a szántott barázdák mélységéhez képest min­denkor beállíthassuk, a talyiga (18) ten­gelyének ezen kerék mellett lévő része föl van görbítve s ezen fölgörbített rész­hez egy kifelé hajlított (19) szakasz csat­lakozik, melynek furatán a (17) kerék tengelycsapjának fölfelé görbített és (20) vezetékhasítékkal bíró (21) toldatához csatlakozó (22) csavarorsó nyúl keresztül, mely a ráilleszkedő (23) csavaranyák, va­lamint a talyigatengelynek fölfelé görbí­tett szakaszán és a (20) vezetékhasítékon átnyúló (24) szorítócsavar segélyével, ma­gassági irányban tetszőlegesen beállítható (5. és 7. ábra). Azon esetben, ha az önvezeték lánczaiT nak valamelyike megnyúlnék, melyeknek tudvalevőleg az eke egyenletes járása vé­gett mindig egyforma hosszúaknak kell lenniök. a hosszúsági különbségek kiegyen­lítése végett az önvvezeték-lánczok egyi­kén egy (25) perecz van alkalmazva, mely­nek (26) csavarorsója (27 28) csavaranyák | közvetítésével bármely helyzetben rögzít­hető s így a lánczok hosszasága kiegyen­líthetők. A perecz mellső végéhez egy is­meretes (29) forgó csatlakozik, melynek (30) füle a vezetéklánczok (31) csatlakozó karikájába van -beakasztva (1. ábra). Ismeretes, hogy szabálytalan alakú táb­lák szántása alkalmával úgynevezett for­gók állanak elő, melyeknek végénél a vé­kony földszalagok csakis az ekevasnak ol­dalirányban való mozgatása által forgat­hatók föl. A míg azonban az önvezetéki lánczok az önvezeték (32) karjának külső végére vannak akasztva, a mint azoknak rendesen állaniok kell, az ekevasnak sza­bad forgatása tetemes mértékben aka­dályozva van. Ezen hátrány kiküszöbölése végett a találmány szerint az önvezeték vaskarját úgy képezzük ki, hogy az két végénél olyan (33) kampókkal bír, melyek­ben a vezetéki lánczok rendes szántás mellett teljes biztonsággal beakaszthatók, úgy hogy munkaközben helyzetüket meg nem változtathatják, míg ellenben ha az eketestnek a föntebbi czélból való szabad mozgását biztosítani akarjuk, úgy a veze­téklánczokat betolhatjuk a gerendely mellé, a mint az a 3. ábrán látható (3. és 8. ábra). Egyik lényeges részét képezi a talál­mánybeli újításoknak az, hogy a talyiga (18) tengelyét az eddiginél jóval hosz­szabbra készítjük azon czélból, hogy ez által az eke nyugodt járása, illetve ráz­kódtatásoktól való mentesítése lehetőleg biztosíttassák. Mivel ugyanis a talyigának nagyobb átmérővel bíró (17) kereke min­dig az előzőleg kihasított barázdák sima fenekén halad, a rázkódtatást csakis az esetleg egyenetlen talajon haladó kisebb (34) talyigakerék idézheti elő s mennél hosszabb azon kar, mely ezen rázkódtatást a gerendelyre átviszi, természetesen annál kevésbé hat a rázkódtatás magára az eke­testre. Továbbá a találmány szerint az eketalyigának (35) vezérrúdja a (36) külső íven alkalmazott furatok segélyével min­denkor pontosan beállítható, miközben a l vezetőrúd hátsó végénél, a gerendelytartó

Next

/
Oldalképek
Tartalom