21284. lajstromszámú szabadalom • Újítások ekéken

— 2 — sági irányban elől, a talyigánál is beállítható (2. ábra) s ez által az eketestre lefelé ható irányban gyakorolt húzás, a gerendelynek ezen kettős beállíthatósága folytán, megfelelően növelhető vagy csökkenthető. A találmánybeli újításokhoz tartozik a (3) gerendelynek a (10) csoroszlya közelében eszközölt kettős (11 12) meggörbítése, illetve a gerendely előrészének magasabbra hozása, (1. ábra), miáltal az önvezeték (13 14) lánczainak lefelé ható húzása és így az ekének a talajba való sülyesztése biztosíttatik. Hogy az ekének biztos járása a (15) ekeszarvak tartása nélkül is biztosíttassék, a gerendelynek mellső végénél, vagyis ott, a hol a (9) tartóra támaszkodik, czélszerűen a gerendelyhez csavarszögek vagy más hasonló módon erősített (16) szögvasak segélyével széles támaszkodó fölületet hozunk létre, a mi az ekének a barázda végén való kivetését egyáltalában nem akadályozza (1. és 2. ábra). Azon czélból, hogy a talyiga nagyobb átmérővel bíró (17) kerekének tengelyét a szántott barázdák mélységéhez képest mindenkor beállíthassuk, a talyiga (18) tengelyének ezen kerék mellett lévő része föl van görbítve s ezen fölgörbített részhez egy kifelé hajlított (19) szakasz csatlakozik, melynek furatán a (17) kerék tengelycsapjának fölfelé görbített és (20) vezetékhasítékkal bíró (21) toldatához csatlakozó (22) csavarorsó nyúl keresztül, mely a ráilleszkedő (23) csavaranyák, valamint a talyigatengelynek fölfelé görbített szakaszán és a (20) vezetékhasítékon átnyúló (24) szorítócsavar segélyével, magassági irányban tetszőlegesen beállítható (5. és 7. ábra). Azon esetben, ha az önvezeték lánczaiT nak valamelyike megnyúlnék, melyeknek tudvalevőleg az eke egyenletes járása végett mindig egyforma hosszúaknak kell lenniök. a hosszúsági különbségek kiegyenlítése végett az önvvezeték-lánczok egyikén egy (25) perecz van alkalmazva, melynek (26) csavarorsója (27 28) csavaranyák | közvetítésével bármely helyzetben rögzíthető s így a lánczok hosszasága kiegyenlíthetők. A perecz mellső végéhez egy ismeretes (29) forgó csatlakozik, melynek (30) füle a vezetéklánczok (31) csatlakozó karikájába van -beakasztva (1. ábra). Ismeretes, hogy szabálytalan alakú táblák szántása alkalmával úgynevezett forgók állanak elő, melyeknek végénél a vékony földszalagok csakis az ekevasnak oldalirányban való mozgatása által forgathatók föl. A míg azonban az önvezetéki lánczok az önvezeték (32) karjának külső végére vannak akasztva, a mint azoknak rendesen állaniok kell, az ekevasnak szabad forgatása tetemes mértékben akadályozva van. Ezen hátrány kiküszöbölése végett a találmány szerint az önvezeték vaskarját úgy képezzük ki, hogy az két végénél olyan (33) kampókkal bír, melyekben a vezetéki lánczok rendes szántás mellett teljes biztonsággal beakaszthatók, úgy hogy munkaközben helyzetüket meg nem változtathatják, míg ellenben ha az eketestnek a föntebbi czélból való szabad mozgását biztosítani akarjuk, úgy a vezetéklánczokat betolhatjuk a gerendely mellé, a mint az a 3. ábrán látható (3. és 8. ábra). Egyik lényeges részét képezi a találmánybeli újításoknak az, hogy a talyiga (18) tengelyét az eddiginél jóval hoszszabbra készítjük azon czélból, hogy ez által az eke nyugodt járása, illetve rázkódtatásoktól való mentesítése lehetőleg biztosíttassák. Mivel ugyanis a talyigának nagyobb átmérővel bíró (17) kereke mindig az előzőleg kihasított barázdák sima fenekén halad, a rázkódtatást csakis az esetleg egyenetlen talajon haladó kisebb (34) talyigakerék idézheti elő s mennél hosszabb azon kar, mely ezen rázkódtatást a gerendelyre átviszi, természetesen annál kevésbé hat a rázkódtatás magára az eketestre. Továbbá a találmány szerint az eketalyigának (35) vezérrúdja a (36) külső íven alkalmazott furatok segélyével mindenkor pontosan beállítható, miközben a l vezetőrúd hátsó végénél, a gerendelytartó