21255. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kovácsvas előállítására
(E) CSŐ belső átmérőjével egyenlő és az (F) csőnek pontosan czentrális helyzetét biztosítják az (E) csőben. Hogy a víz az (E) csövön akadályoztatás nélkül folyhassék át, a gyűrűk széleiken (21)-nél ki vannak vágva. Eme berendezésnek az az előnye, hogy az (E) cső az (A) hengerben be nem hajolhat és hogy a csövet csak a hengeren kívül fekvő pontokon kell alátámasztani. Hogy a hengerben lévő fém hőmérsékletét szükség esetén kisebbíthessük, a hengerben (23) furatokkal ellátott (22) cső van alkalmazva, mely egy víz- vagy gőztartállyal van kapcsolatban és melyet a (24) csap segélyével lehet elzárni. Ez a cső legczélszerűbben (25) függőcsapágyai. "°eélyével van az (E) csövön megerősítve. Ai 'A) henger tűzálló anyaggal bélelhető. Az (A) henger kiömlő i^-ílása előtt egy forgatható (I) edény van ctii "ilmazva, melybe a fém a hengerből folyik be. Az edényt egy alkalmas, a forgást megengedő alapzat támasztja alá, például egy a közepén alkalmazott, lefelé nyúló (i) oszlop, mely a (25') talpcsapágyba van ágyazva és mely (I) edényt a (26) vezetőgörgők tartják a vízszintes helyzetben. Az edény fölső széle egy a (j) kürtővel ellátott (J) süvegben foglal helyet, mely a füstgázok elvezetésére szolgál. Ezek a füstgázok az (I) edény fölött haladnak el és az ebben lévő fémet a további megmunkálásra alkalmas hőmérsékleten tartják. A mozdulatlan süveg vagy födél, például a (27) oszlopokra van szerelve és áttörésekkel van ellátva, melyekbe a henger kifolyató nyílásai beletorkolnak. Hogy az edényt forgásnak indíthassuk, annak alsó fölületén köralakban fogazás van alkalmazva, melybe a (C) tengelyre fölékelt (29) fogaskerék fogódzik. A vas az (I) edényben buezát képez. Hogy az edénybe a bueza kezeléséhez szükséges szerszámokat bevezethessük és a buezát az edényből kiemelhessük, a (J) süveg megfelelő áttörésekkel van ellátva. Néha czélszerű, ha a vasat az (I) edényben csak annyira kezeljük, hogy bueza képezésére alkalmassá váljék, azután pedig hegesztő kemenczében fejezzük be a kezelést. Ebből a czélból a (J) süveg mellett két hegesztő kemencze van alkalmazva, melyek a (J) süveggel a (16) nyílásokon közlekednek, úgy hogy a vasat az egyikbe vagy másikba a (16) nyílások egyikén vagy másikán betolhatjuk és ott tovább földolgozhatjuk. Mindegyik (K) hegesztő kemenczének egy (k) fűtőtere, a fűtőtér és a kemenczetér között egy (17) lánghídja, továbbá a füstgázok elvezetésére szolgáló kürtője van. Mozdulatlanul helytálló hegesztő kemenczék helyett tetszőleges forgó vagy más szerkezetű kemencze is használható. A (D) olvasztó kemenczébe annyi nyersvasat töltünk, hogy az (A) hengerbe állandóan a kellő mennyiségű olvadt anyag folyjék be. A henger, mely konverter, gyanánt szolgál, állandóan ugyanavval a : sebességgel forog, minek következtében nz abban lévő anyag folytonos mozgásban tartóik és jól összekevertetik, úgy hogy az anyajL, minden részecskéje a (g) csövekből jövő iíng hatásának van kitéve, mialatt az anyag ,, henger kifolyató nyílása felé mozog. A levegő a hengerbe ennek kúpos végén szabadon juthat be, hogy a fém a kellő mennyiségű ^xygénnel érintkezhessék és a széntől és *$yéb fertőzménytől megtisztulva, távozhassak. Ha munka közben egy bizonyos pillanatban szükségesnek látszik, hogy a fé."1 hőmérsékletét kisebbítsük, a (22) csövön (23) nyílásokon vizet fecskendezünk a hengerbe. A víz azonnal elpárolog és az égésterményekkel gőz alakjában távozik a henger és (j) kürtő kifolyató nyílásain. Az (I) edénybe folyó fém szivacsos és nem képez buezát, az edény fölött elhaladó meleg gázok pedig a kellő hőmérsékleten tartják azt, hogy tovább is megmunkálhassuk és a (16) nyíláson a (K) kemenczébe tolhassuk, hol a szokásos módon buezává alakítjuk, bár ezt az (I) edényben is lehet végezni. A föntebb leírt berendezés lehetőleg kevés kézimunka és nagy termelési hányad
