21138. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági fék mindenféle vasúti kocsik számára
Megjelent 1901. évi április hó 2G-án. MAGY. jg|| KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 21188. szám. V/b. OSZTÁLY. ""•MMMMMMMWMMMMMMMMMMWMMMWMMMMMBWMMl•—•—— r , wfiafmunii M».<L.'wili I HII WI IHIIIÉB ——— Biztonsági fék mindenféle vasúti kocsik számára. KUNST IMRE BŐRKERESKEDŐ KRIZOVACON. A szabadalom bejelentésének napja 1900 augusztus hó 30-ika. Jelen találmány tárgya egy biztonsági | fék, a mely a vasúti vagy körúti vasúti kocsikon alkalmazva összeütközésnél önműködően fékez, de- a mely kézzel is minden pillanatban működésbe hozható. Fő elve az, hogy a fékezőpofák fékezésnél nem csak a kerékre szorulnak, hanem a sínekre is, miáltal nem csak a nagyobb súrlódás, hanem a kerék- és sín közé való ékelődés által is a vonat rögtöni megállását idézik elő. A mellékelt rajzokon az 1. ábra két vasúti kocsi oldalnézete az összeütközés pillanatában, a 2. ábra egy vasúti kocsi oldalnézete, a reá szerelt kettősen működő fékkel, a 3. ábra a fékező pofák távlati rajza. Az (a) pofák (b) és (d) dörzsfölületekkel (c) horonnyal, (e) kimetszéssel és (f) karimával vannak ellátva. Ezen dörzspofák a vasúti kocsikra úgy szereltetnek, hogy mindig a (k) kerekektől kívül legyenek, tehát úgy, hogy akkor, midőn a fékezés történik, az (a) pofák úgy szoruljanak a kerekek és a sinek közé, hogy a kocsi se előre, se hátra ne mozoghasson. A (k) kerekek tengelyei a kocsi aljára erősített (g) támaszokba vannak ágyazva, mely támaszokat az (a) fékpofákkal a (h) rudak kötik csuklósan össze. Az (e) kiinetszésbe az (i) rúd nyúlik, mely az (a) fékpofával csuklósan kapcsolódik, másik végével pedig az ütközőtárcsa rúdjára van húzva, úgy hogy az az ütköző tárcsával együtt mozog (lásd 1. ábra). A most leirt szerkezet működése a következő : midőn a kocsik húzatnak, vagyis ha az ütközők rendes helyzetben vannak, akkor az (i) rudak fölső végei, mivel az ütköző tárcsák rudaival vannak összekötve, a kocsitól eltolatnak és az (a) pofákat fölemelt helyzetben tartják; ekkor azonban a (k) kerekekhez exczentrikusan ágyazott (h) rudak is föl vannak emelve, melyek az (a) pofákat a kerék koszorújától távol tartják. Ha a pofák ily helyzetben vannak, akkor semmiféle akadályt nem képeznek és a kerekek rendesen gördülhetnek. Föltéve azonban most azt, hogy elölről hirtelen lökés következik be, tehát a vasúti kocsik egymásnak szaladnak és így az ütközőket befelé tolják, akkor az (i) rúdnak az ütköző tárcsára erősített vége is a kocsi felé halad, minek következtében az (i) rúd az (a) pofát a (k) kerekek és a sínek közé tolja, a hol ezek beékelődve a kocsit rögtön megállítják. Mivel azonban az utolsó kocsi ütközőire lökés nem gyakoroltatott, annak hátsó kerekei nem I fékeztetnek, úgy hogy a reakczió erő követ-
