21138. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági fék mindenféle vasúti kocsik számára

- i -keztébeh a hátsó kocsi visszafelé haladhat, ezáltal azonban a befékezett utolsóelőtti kocsi ütköző tárcsái is szabaddá válnak és a megfelelő (i) rúd fölső vége is a kocsitól eltolatik, miáltal a pofák a fönt leírt módon fölemelteinek, tehát a fékezés megszűnik. Ugyanez történik minden egyes kocsira szerelt fékberendezéssel is, míg csak az egész vonat kocsijain a fékezés meg nem szűnt. Ekkor azonban már a vonat megállíttatott. Ugyanezen eset áll elő akkor is, ha a hátulsó kocsira gyakoroltatik a lökés, csak azzal a külömbséggel, hogy ilyenkor j a mozdony kezdi meg a fékezés megszüntetését. Ezen most leirt fékező szerkezet fölhasználható közúti vasúti kocsiknál is, csak azon különbséggel, hogy itt a fékezés nem önműködőlég, hanem emberi erővel emeltyű áttétellel történik. Ezen fék a 2. ábrán mint kettős működésű fék van föltüntetve. A (h) karok a (g) támaszokkal és a pofákkal ép úgy kapcsolódnak, mint az egyszerű működésű féknél. A (g) támaszokon kívül itt azonban még (m és 1) támaszok is vannak a kocsira szerelve, a melyek az (n és nl) szögemeltyűk ágyazására szolgálnak. Az (a) pofák fölső részei és az (n) illetve (ni) szögemeltyűk alsó karjai az (o) rudak által vannak összekötve, az (n) szögemeltyűk fölső karjai pedig a (p) rudak segélyével a (t) csap körül elforgó (r) kétkarú emeltyű alsó végével, illetve az arra erősített (s) vízszintes rúd túlsó végével vannak csuklósan összekötve. Ugyanezen (r) emeltyűvel még a belső (al) pofák is egy-egy (v) rúd közvetítésével vannak összekötve. Azon csapra, a melyre az (al) pofákon a (v) rudak vannak erősítve, az (u) rudak alsó végei is erősíttetnek, melyek másik végükkel az (nl) szögemeltyűk fölső részeihez csuklósan kapcsolódnak. A 2. ábrában jelzett helyzetbe a fékező szerkezet azáltal jut, hogy az egyik (r) kétkarú emeltyűt a nyíl irányában elforgatjuk, miáltal ez a (p) rúd segélyével az (n) szögemeltyűt is elforgatja úgy, hogy az (o) rúd a (h) rúddal együtt az (a) pofát a kerék és a sín közé, illetve a kerék felé nyomja. Az (al) pofa azáltal szoríttatik a sín és kerék közé illetve a kerékhez, hogy az (s) rúd az (r) emeltyű alsó végével előre haladva a (v) rudat és ezzel együtt az (al) pofát is magával húzza. Ez megint az (u) rudat húzza, miáltal a másik (nl) szögemeltyű is működésbe jővén, hasonlóan a már leírt módhoz az (o) rúd közvetítésével a másik (al) pofát, ez pedig a (v s p) rudakkal (n) szögemeltyűvel és (o) rúddal a másik (a) pofát hozza műdödésbe. Ezáltal egy kocsin egyszerre nyolcz pofa működik, miáltal a kocsi egy pillanat alatt fékezhető. Természetes, hogy ezen szerkezet is átalakítható önműködő fékező Szerkezetté. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Biztonsági fék mindenféle vasúti kocsik számára, azáltal jellemezve, hogy a kerekek előtt elrendezett (a) féktuskók (h) rudak és (g) tartók segélyével exczentrikusan vannak a (k) kerekekhez kapcsolva és egy (i) rúd által az ütköző tárcsákkal vannak összekötve úgy, hogy az ütköző tárcsák beszorítása által az (a) féktuskó a kerék és sin közé ékeltetik. 2. Az 1. alatt igényelt biztonsági féknek egy módosított kiviteli alakja, melynél a kerekeken elől és hátul is alkalmazott fékpofák közül az (a) pofák az (o) rudak (n) szögemeltyűk és (p) rudak segélyével, az (al) pofák pedig a (v) rudak segélyével egy a kocsiból kezelhető (t) emeltyűhöz vannak csuklósan kapcsolva és az (al) pofák azonkívül még egymással is az (o) rudak, (nl) szögemeltyűk és (u) rudak segélyével is csuklósan összefüggnek úgy, hogy bármelyik (t) emeltyű elforgatása által az összes fékpofák egyszerre működésbe hozatnak, vagy működésen kívül helyeztetnek. (1 rajzlap mollóklottel.) >",li Aa i PZVÉNV TÁR8A8ÁG NYOMDA ]» 0UD*P£6T6.N