21124. lajstromszámú szabadalom • Vezetékkapcsolás elektromos vonatok számára

- g -sánál mindig az összetartozó, minden egyes kocsiban ugyanazon czélra szolgáló vezetékek köttessenek össze egymással és hogy azok soha föl ne cseréltessenek. A járművek hajtására szolgáló motorok minden kapcsolásánál a menet irányára kell tekintette] lennünk, a mi, mint már említettük, az előre- és hátramenet számára külön-külön elrendezett kormányvezetékek segélyével történik. Ez utóbbi vezetékeket oly elrendezésű kapcsolások segélyével kötjük össze egymással, melyek lehetővé teszik, hogy a vonat összeállításakor az egyes kocsikat tetszőleges állapotba sorakoztassuk egymás mögé. Minthogy két egymással összekötött kocsi mindig csak ugyanazon irányban mozoghat, azért mindazon kocsik motorjainak forgási irányát mely kocsik a többi kocsival való összekapcsolás előtt, az ellenkező menetiránynak megfelelő állásban voltak, meg kell változtatni. Ha két kocsi motorja azonos menetirány elérése czéljából ugyanazon irányba, pld. mindkettő előre forgatandó, a mi a kocsik normális állásánál szükséges, akkor az egynevű kormányvezetékeket, vagyis az egyik kocsinak az előremenet számára való vezetékét a másik kocsinak ugyancsak az előremenet számára szolgáló vezetékével és az egyik kocsinak a hátramenet számára szolgáló vezetékét a másik kocsinak ugyanily vezetékével kell összekapcsolnunk. Ez által az első kocsiban foganatosított bizonyos kapcsolás a másik kocsiban is ugyanazon módon történik. Ha ellenben egy kocsi megfordítva állíttatott a vonatba, akkor ezen kocsi motorjának forgási irányát meg kell fordítanunk. Ezen esetben az illető kocsik között a különnemű kormányvezetékeket, vagyis az első kocsi előremenet számára való vezetékét a másik kocsi hátramenet számára való vezetékével és viszont kell összekötnünk. A kormányvezetékeknek a kocsik tetszőleges összeállításánál való helyes összekapcsolása megfelelő kapcsoló szerkezetek segélyével történik. A vezetékek rendesen oly kapcsolási , kontaktusokban végződnek, melyek minden egyes kocsi homlokoldalának közepén vannak elrendezve. A vezetékeket a két kocsinak egymás felé fordított kontaktusait egymással összekötő közbenső részek kapcsolják össze. Az említett kapcsolási kontaktusokat azért szokás a kocsik homlokoldalának közepén elrendezni, hogy a két egymással összekapcsolandó kocsi egymás felé fordított homlokoldalán elrendezett kontaktusok közötti távolság mindig ugyanaz legyen, bármely állásban állíttatuak is össze a kocsik, úgy hogy csupa egyenlő kapcsolási részek alkalmazhatók. A kapcsolási kontaktusoknak a homlokoldalak közepén való elrendezése azonban a gyakorlatban gyakran nehézségekbe ütközik, a miért is kívánatos azokat a homlokoldalakon a kocsi középvonalától oldalt elrendezni, a mi többek között azon előnynyel jár, hogy ily elrendezésnél a kontaktusokhoz jobban és könnyebben férhetünk hozzá. Sprague 1898. évi 11,150. számú angol szabadalma szerint a kocsi mindkét homlokoldalán két-két kapcsolási kontaktust rendezett el és ezen kontaktusokkal a kocsi közepén elrendezett vezetékeket oly módon kötötte össze, hogy a homlokoldalak közelében a két vezetéket két-két ágra osztotta el és ezeknek mindegyikét egy-egy kontaktussal kötötte össze. A vezetékeknek ily elágazása és az ágvezetékek összeköttetése azonban megnehezíti a vezetékek szerelését és az áttekintést, különösen hibák fölkeresésénél. A Sprague-féle kettős kapcsolás előnye mindjárt megszűnik, mihelyt a vezetékek az elágazások között valamely ponton megsérülnek. A jelen találmány tárgyát már most oly kapcsolás képezi, melynél a kapcsolási kontaktusok a kocsi homlokoldalán a hossztengelytől oldalt vannak elrendezve, és mely azon követelménynek, hogy a kocsikat tetszőleges állásban lehessen egymás mellé sorakoztatni, teljesen megfelel. Épúgy. mint az előre- és hátramenet számára különkülön kormányvezeték, tehát a motorok vezénylésére két vezeték van elrendezve,