21115. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló
erősítve és mely a (12) horogra támaszkodik. A (12) horog (13) kampójának legbelsőbb (14) alkotója egy (10) csap középpontjától leírt körív által van alkotva azon czélból, hogy a (11) csap a kapcsoló rúdnak fölfelé való elforgását ne gátolja, hanem mindamellett mindenkor ezen kampón rajta feküdjék, úgy hogy az öszszekapcsolt kocsiknál a vontatást a (9) vonórúddal a (11) csapok közvetítik. Kikapcsolt helyzetben a kapcsolórudak egy kissé a vízszintes alá hajlanak, mint az az 1. ábrának jobboldali részén látható, a kapcsolófejek legvégső pontja pedig az ütközők érintkezési vonalán túl nyúlik (2. , ábra). A kapcsoló készülék működése már most a következő: Ha két kocsi egymásnak tolatik, akkor az egyik kapcsoló fej alsó lejtős lapja, illetve (6) hornya a másik fejnek (3) gerinczén fölcsúszik, mivel két kocsi sohasem áll ugyanazon magasságban; most az ütközők összeszoríttatnak és az egyik fej a másikon mindaddig tovább csúszik, míg csak a (3) gerincznek hátsó fala a (7) fal mögé nem kap, ugyanekkor a (8) szárnyak is a (4 5) oldalfalaknak alsó hátsó kampóalakú nyúlványai mögé jutnak, úgy hogy a kapcsoló fejek három helyen egymásba fogódzanak és a kapcsolást létesítik. A (6) horony a (3) gerincznek vezetésére szolgál és mivel számítani kell a kocsiknak, habár jelentéktelen oldalirányú kitérésével is, azért a (6) hornyot valami- , vei szélesebbre kell készíteni, mint a (3) gerinczet és a fejnek nem szabad csúcsban végződnie, hanem egy élben végződik, nehogy a fejek végei egymást oldalt elkerülve, a rudak oldalt kihajoljanak és esetleg eltörjenek. Mikor a két kapcsoló fej egymásba kapcsolódott, akkor az ütközők össze voltak szorítva és az összekapcsolás után is így maradnak, úgy hogy a vonat biztos járása és lökés nélküli megállása biztosítva van, de egyszersmind elkerültetik az is, hogy a kapcsolás esetleges zökkenések következtében magától oldódjék. Ezen kapcsoló készülék kikapcsolása kívülről, vagyis oldalt a kocsitól egy emeltyűkar segélyével történik. Az (1 2) rudakra egy (15) emeltyű van a (16) csap körül foroghatóan ágyazva és a (17)csap segélyével a (18) rúddal van csuklósan összekapcsolva, mely megint egy a (19) tengelyre ékelt (20) karral függ csuklósan össze. A (19) tengely a (21) csapágyak segélyével a kocsinak (22) alvázára van ágyazva és két végén egy-egy forgattyúnak kivitt (23) emeltyűvel van ellátva, melynek lefelé nyúló karján egy (24) súly van azon czélból, hogy ezen forj gattyú lehetőleg mindig függélyes állásban legyen. Midőn két kocsi össze van kapcsolva, akkor a fölül lévő kapcsoló készüléknek (15) emeltyűje mellső kisebb karjával az alul lévő kapcsoló fejnek (8) szárnyaira, az alul lévő (15) emeltyűknek mellső karjai pedig a fölül lévő kapcsoló fej (5) oldallapjaira támaszkodnak. Ha tehát a (23) forgattyú közül bármelyiket az 1. ábrán jelölt nyilak irányában elforgatjuk, akkor a (15) emeltyűk is oly irányban fognak elfordulni, hogy ezeknek rövidebb karjai a (8) szárnyaknak, illetve az (5) oldallapoknak nekifeszülve, a fölül lévő kapcsolórúd fölfelé való elforgását eredményezik, vagyis a kapcsolást oldják. Mint a 9. ábrából látható, jelen kapcsoló készülék a régi csavaros kapcsoló mellett is használható, a mennyiben ha két f olyan kocsit kell összekapcsolni, melyek közül az egyik a régi csavaros kapcsolóval van ellátva, akkor a jelen találmány tárgyát képező önműködő kapcsoló készüléket, mint az a 9. ábrából látható fölfelé elforgatjuk, tetszés szerinti módon a kocsi falához rögzítjük és a kapcsolást, úgy mint eddig is szokásos volt, a csavaros kapcsolóval létesítjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, jellemezve a (9) vonórúd fejére (17) csap körül függélyes síkban elforgathatóan szerelt (1 2) kapcsoló rúd által, mely