21056. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás czukorlevek tisztítására

- • 4 az által, hogy a megfelelő mennyiségű, a «sulfofliior» eljárás szerint kezelt levet ve­zetünk be és az alkáliczitást a kellő fokig megszüntetjük. Ezután a leveket a szo­kásos módon főzzük és a szűrősajtókba ve­zetjük. Az eljárásból származó rendkívüli elő­nyök szembetűnők. Azonkívül, hogy maga a mész képez csapadékot, a levekben még a ferro- vagy ferrí-mangansav- vagy man­gani-gyöknek sói vagy más oxydáló vagy redukáló só is van. Az ezek által képezett lakkszerű tömeg a festőanyagok legmigyobb részét magában zárja, tehát az oldat eddig el nem ért tisztaságú, azonkívül az oldatot magát is könnyebben vezethetjük át a szűrő­sajtókon, minthogy a tömeg tetemesen föl van higítva és a csapadék kilúgozása vagy czukortartalmának kivonása által az oldatot föl nem hígítjuk. Czukorgyárakban ezt az eljárást a munka­folyamat ama fázisában alkalmazhatjuk, melyben a legczélszerűbbnek látszik, így pl. akár az első, akár a második, akár a har­madik főzőből jövő szörpön. Legczélszerűbb­nek látszik, ha az első főzőből jövő és a második szaturátorba vezetendő szörpön vé­gezzük, mi abban leli okát, hogy az a mennyiség, melyben a szörp rendelkezé­sünkre áll, a második szaturácziónál a leg­alkalmasabb. Ha azonban elég ily szörpünk nincs, ezt erre a czélra a harmadik főzőből jövővel vagy a zöld lével is pótolhatjuk. A rendelkezésünkre álló, a «sulfofluor» el­járásból származó levek mennyiségének megfelelően az eljárást akkor alkalmaz­hatjuk, mikor az legczélszerűbbnek látszik. Ezzel az eljárással a sókat és az orga­nikus nemczukrokat oly mértékben eltávo­líthatjuk, a mily mértékben az eddig lehe­tetlen volt. Tényleg ugyanis három reakczíó megy a levekben végbe, az első a sókat bontja el, a második az organikus nem­czukrokat redukálja, a harmadik az orga­nikus nemczukrokat oxydálja. Ezek a reak­cziók az oldat összetételének megfelelően változnak, de általában föltételezhetjük, hogy legjobban azok a reakcziók felelnek meg, melyeket a ferroszilicziumflorid és a ferriszulfát gyakorol, melyek közül az egyik redukáló, a másik oxydáló só. Igaz azonban, hogy lehet megfordítva ferriszilicziumfluori­dot és ferroszulfátot, illetőleg a megfelelő sóval analóg, de más bázisú sót is alkal­mazni. Ép úgy a tisztítást is végezhetjük fordított sorrendben, vagyis először az or­ganikus anyagokat és azután a sókat távo­líthatjuk el. Ezek lényegtelen eltérések és a találmány lényegét nem érintik. A második reakcziót nem csak oly redu­káló vagy oxydáló sókkal lehet végezni, me­lyek bázisát oly fém képezi, mely két külön­böző gyököt szolgáltat, mint a vas, illetőleg mangan ferro- és feni-, illetőleg mangano-és mangani gyököt, hanem oly sókkal is, melyeknek egyik komponense savgyök és bázis gyanánt is szerepelhet. Ily só igen sokféle van, nevezetesen ilye­nek a manganátok és manganitek, pl. az alkáli-, alkáliföldfém- vagy fémpermanganá­tok, a zinkátok, ferrátok vagy ferritek és az aluminátok, pl. bárium- vagy strontium­alunvnátok. A gyakorlat szempontjából az oxydálásra és redukálásra legalkalmasabbnak látszik a bariumaluminát BaO. Al2 03 vagy Ba (A10)2 . Ha a föntebb jelzett sókat alkalmazzuk a szilicziumfluorhydrogénsavval való kezelés után, mely eljárást javított fluor eljárásnak fogjuk nevezni, a második reakczió véghez, vitelére, akkor ezek a sók az organikus nemczukrokkal szemben ép úgy hatnak, mint azt előbb leírtuk. Ezeknek alkalmazá­sánál az organikus nemczukroknak az ezek kiesapására szolgáló bázist szolgáltatják. Tehát a siliciumfluorhydrogénsav sói mellett ferriszulfát helyett bárium- vagy ka'cziummanganátot is lehet használni. Az utóbb említett sók bázisa a savanyú orga­nikus nemczukrokat telíti, a savgyöke pedig ezeket oxydálja, tehát kicsapja és ezalatt maga is bázissá alakul át. Ugyanez megy végbe a bariumaluminát alkalmazásánál, a bárium az organikus nem­czukorral vagy az általa elbontott sók siliciumfluorhydrogénsavgyökével organikus bariumsókat képez, az aliuniniumoxyd pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom