21056. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás czukorlevek tisztítására

— 5 — csapadék alakjában magával ragadja azokat az organikus nemczukrokat, melyeket a fluoreljárással eltávolítani nem sikerült. Ennek az eljárásnak még az a jó oldala is meg van, hogy kisebb csapadékmennyiség keletkezik, mert a bázishoz kötve volt savgyököt nem kell új bázissal kicsapni. Azonkívül előnyös ez az eljárás azért is, mert a keletkező csapadék a folyadékban esetleg lebegő vashydroxydot is magával ragadja. Eltekintve attól, hogy redukczió vagy oxydálás megy-e végbe, mit csak a kisérlet dönthet el és a mi a kezelendő anyag természetétől függ, normális oldatoknál, minők a leggyakoriabbak, a következő módon járunk el: A) A czukortartalmú oldatot, melynek hamutartalmát ismerjük, aequivalens mennyiségű ferrosiliciumflúoriddal keverjük és a keverés után megszűrjük. B) A megszűrt folyadékot bariumalumináttal közömbösítjük, míg az épen alkálikussá nem válik. Ekkor sűrű, gelatinszerű csapadék keletkezik, mely csakis alkalikus közegben ülepedik le. Ezért mésztej alakjában addig keverünk az oldathoz alkálit, míg az abból vett próba tisztának nem látszik. Az így kezelt oldatot valamely 70° és a forráspont között fekvő hőmérsékletig fölhevítjük és megszűrjük. A szűrőből kifolyó folyadék 80—85%-ig színtelenítve van, de túlságosan alkalikus és az alkáliczitása eltávolítandó. Ezért az oldaton kénessavat vezetünk át, vagy pedig valamely alkáliföldfém biszulfitjával keverjük, míg gyöngén savanyúvá nem válik. Ezután kevés baryt vagy strontiumhydroxyd hozzáadásával a mészszulfitet kicsapjuk, mely oldathatósága miatt a sótartalmat nagyobbítaná, A leírt műveletek befejeztével átlátszó, színtelen folyadékot kapunk, mely .eddig ismeretlen mértékben van színtelenítve ós tisztítva. Ennek daczára még tovább vihetjük a tisztítást, ha a meszet vagy a barytot, mely az oldatban lévő só bázisát képezi, illanó alkáli, minő az ammónium, valamely sójának savgyökével lekötjük. Ekkor, ismerve a folyadékban lévő mész- és báriummennyiségét. annyi ammoniumfoszfátot, oxalatot vagy karbonátot adunk, hogy a meszet vagy báriumot oklhatlan foszfát alakjában lecsaphassuk és hogy az ammónium az organikus nemczukrokkal vegyülhessen. Az oldat ekkor némi alkáliczitást mutat ugyan, de fölfőzésnél ismét neutrálissá, sőt savanyúvá is válik, annak következtében, hogy az organikus nemczukrok szabadokká válnak. Ez a savanyúság azonban nem hátrányos és a czukor kristályosítását nem akadályozza, így a sótartalmat oly kis mértékre lehet leszorítani, mint eddig soha sem. Ezek után még egy körülményt kívánunk megemlíteni. Megtörténik néha, hogy oly oldatokat kell kezelni, melyek igen kevés sót tartalmaznak, de annál több organikus anyagot és melyeknél ezért a sók eltávolítása érdekkel nem bír. Bizonyos czukornád termények, bizonyos raffinadtermények és különösen oly oldatok, melyeket a föntebb jelzett módon kezeltünk, különös viszonyok között vannak. Könnyen érthető, hogy oly anyagok, melyeket a leírt módon kezelve a hamutartalmuktól megtisztítottuk, a siliciumfluorid hatásának ellenállának. így az első sorban leírt kezelés fölösleges lévén, közvetlenül az organikus anyagok eltávolításához foghatunk. Ily esetekben ezért csupán csak ezt az utóbb említett tisztítást végezzük az organikus nemczukrok eltávolítására szolgáló anyagokkal. Más szóval, az eljárásnak csupán csak egy részét végezzük és a siliciumfluorhydrogénsav sójával való kezelés elmarad és csak a ferro- vagy ferriszulfát mangano- vagy manganiszulfát stb. kezelést vagy a föntebb jelzett, savgyök és bázis gyanánt szereplő fémet használjuk. Ekkor a következő műveletet végezzük: A) Az oldathoz pl. az abban lévő organikus nemczukrokra 0-200 —0-500 kg. ferroszulfátot adunk, ezután jól összekeverve bariumalumináttal keverjük, ha az oldatot közömbös állapotban akarjuk tenni, kalcziummanganáttal vagy más hasonló sóval, ha redukálni és kalcziumpermanganáttal vagy más sóval, ha oxydálni akarunk. Ha az